Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

T. ház! Vizsgáljuk meg most hatását az irodalmi működésnek. A tanárnak főleg azért szükséges, hogy irodalmilag is foglalkozzék, hogy tankönyvet irjon, hogy igy concret alapon ellenőrizhető legyen. ... [237] Vannak köztük irók, tankönyvírók is. A tankönyvek tekintetében, t. ház, én nem tagadom meg egyikétől sem azt, hogy tankönyvében eredeti eszmék foglaltatnak; de ezen tankönyvnek legnagyobb része egészben véve még sem egyéb, mint magyarra fordított compilatio. Ha veszszük ezt a működést, hol tehát előttünk áll a szakférfiú, akkor a legelső sorban azt fogjuk találni, hogy nem tűznek ki maguk elé nagy problémákat, hanem a specialitásba elmerülve, egyszerűen baktatnak a külföldi működés utján és a mit egy külföldi szakértő, kutató nem tart lényegesnek, hogy a maga munkája keretébe felvegye, azt ők lemorzsolják és ezen lemorzsolás alapján lesznek tudósok. Kezd például most divatba jönni az, hogy a magyar tudományos akadémia, amelynek körében az egyetemi tanárok bizonyos működést kifejtenek, majdnem egész köteteket ad ki csupa vendégek munkáiból, tehát nem a működő, nem a választott tagokéból. ... [238] Én constatálom azt, hogy talán öt vagy hat kivétellel nincs Magyarországnak magasabb tanintézetnél tanára, kinek valami fogalma volna arról, hogy a magyarság a régi Bugát előtti időben komolyan s behatóan foglalkozott a tudományos irodalommal, hogy az a tudományos irodalom a korhoz képest valósággal a színvonalon állott és hogy ennek styljéről és egész felfogásáról, szemlélődéséről visszaragyog a magyar nemzet geniusa maga. Ez tartalmazza azon requisitumokat, melyeknek segítségével az irodalmat, a tudományosságot ép ugy, mint bármi mást, hatékonynyá lehet tenni, intensiv hatását fokozni lehet. Erről, t. ház, ott nem tudnak semmit. A budapesti egyetemi tanár, legalább a legnagyobb rész és mondhatom a typicus tanár, ugy fogja fel a dolgot, hogy előtte nagy tabula rasa van és a mi a múltban volt, az valóságos semmi, elcsapni való és hogy ő az a fáklya, a ki már most világítani fog. ... [239] És most mit látunk évek hosszú sora óta? Hányódik a harmadik egyetem ügye itt Magyarországon, hivatnak össze az enqute-ek és nem átalják az illetők, hogy fellépjenek az egyes városokban és álltassák azt a népet, hogy nekik fog jutni a harmadik egyetem. (Ugy van! a szélső balon. Mozgás jobb felől.) Ugyan tessék azt összeegyeztetni a politikai illendőséggel, hogy oly férfiú, mint Jókai Mór, el megy Kassára és megígéri az egyetemet, hogy a t. minister ur megígéri Pozsonyban és versenyre szólítják ezt a három várost s a helyett, hogy a culturát lebegtetnék előtte, rászoktatják, hogy kunyoráljon, könyörögjön, alázkodjék meg a befolyás előtt meggyőződés nélkül, abban a tudatban, hogy lesz egyetem. ... Én, t. képviselőház, meg fogok hajolni és örülni fogok azon, ha a budapesti egyetem és részben a műegyetem is, a mely irodalmi tevékenység dolgában szintén elég kívánni való hagy hátra, a kolozsvári egyetemmel együtt egyszer valósággal kevésbbé törekedik az ő személyi szaktudományi nimbusával, hanem komolyan veszi fel a magyar [240] tudományosság és cultura ügyét: kezd komlyan és behatóan foglalkozni ennek a nemzetnek szellemével, annak valóságos culturszükségleteivel és ahhoz méri eljárását, szóval, szakemberek is legyenek, de egyszermind igaz magyar culturális tényezők és igaz magyar emberek. ... Én ezt nem mondom ki a magyar tudományosság törekvéseire általában, hanem csak azon reklám-nemzedékre, mely foglalkozik mindenféle apró-cseprő dolgokkal, külföldi tudósok után baktatva, nem törődve a magyar cultura szükségleteivel. Azok valóságos liliputiak, kik ha nem állanának az anyagi eredmény halmazán, végleg eltörpülnek. (Derültség.) Ez volt, t. képviselőház, a mit én e rovat alkalmából ki akartam fejezni. Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) 1884—87. 40. Gazdasági egyetem létesítéséről 1887. február 18. KN. 1884—1887. XV. 259—260. ... [259] Magára a polytechnicum dolgaira nézve nem annyira megjegyzéseket óhajtok tenni, mint inkább egy eszmét megpendíteni, (Halljuk!) a melyről én már igen sokat gondolkoztam s a melynek végrehajtását én élénken óhajtom. Senki sem fogja tagadni, t. képviselőház, hogy a gazdasági oktatás ügye Magyarországon rendkivül fontos s hogy a gazdasági oktatás ügyének akként való szervezése, hogy az