Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

az ország viszonyaihoz akalmazkodjék, egyike a legfontosabb követelményeknek. És senki sem fog elzárkózni az elől, hogy ha Magyarországnak vannak már gazdasági tanintézetei, a tanárképzésről is okvetlenül gondoskodnia kell. Emlékezem arra a mozgalomra, mely oda irányult, hogy a bécsi „Hochschule" mintájára Magyarországon is egy mezőgazdasági egyetem állíttassék fel. Én a Hochschule contemplait alakját jónak nem tartom, mert azt vélem, hogy a gazdasági oktatásnak igazán tiszta szakoktatásnak kell lenni, melynél a gyakorlati életre való kihatás legyen az uralkodó; mig a contemplait Hochschule inkább tudományos czélokat tűz maga elé, olyan [260] czélokat, melyekre nálunk más tanszakokban elég bő alkalom van. Már most, t. képviselőház, ha gazdasági egyetem fel nem állítható, sőt én annak az eszméjét jónak sem is tartom, mégis megvan az a szükség, hogy legyen alkalom arra, hogy Magyarország valamely intézetében a gazdasági tanárok magasabb kiképzést nyerjenek és ne legyünk arra szorulva, hogy csupán a külföld tanintézeteiben művelődjenek s igy Magyarország viszonyainak meg nem felelő nézetekkel lépjenek a tanítás terére. Az az eszme, mely bennem már régebben megfogamzott, az, hogy miután a műegyetemen számos cathedra van, a mely congruentiában van a gazdasági szakokkal s azon felül ezen cathedráknak legnagyobb része nem is kötelező tantárgyat képez a műegyetemen, igen könnyen, minden nagyobb költségszaporítás nélkül a gazdasági facultas felállítását lehetőnek tartom. Az alap a következő: először a műegyetemen meg van az úgynevezett gazdasági és közművelődési szak, ebben tanít ma mezőgazdaságtant egy tanár, azon kivül erdészettant ugyanaz a tanár és tanítják még a mezőipart is. A természettudományi szakban van már növénytan, állattan és van újabban stratigraphia, tudniillik földisme, továbbá ásványtan, azonkívül szerves chemia és már borászati chemia is. Már ez magában véve, t. ház, egy ily facultásnak úgynevezett nucleusát képezi, amely voltaképen kevés berendezéssel valóságos gazdasági facultássá nevelhető fel és én azt annyival is inkább kivánom, mert a gazdasági szaknál a tanárképzést illetőleg tekintettel kell lenni arra, hogy az illetőnek módjában legyen könynyű hozzáférhetés mellett magának bővebb tudomást szerezni oly szakkörökben is, a melyek a gazdasággal kapcsolatosak. Mindenki tudja, hogy a gazdaságban a gépek mai napság minő szerepet játszanak. Épen a polytechnicum az, a mely a gazdasági pályára készülő ifjúnak módot ad, hogy a géptannal megismerkedjék. Itt a központon van továbbá az állatorvosi intézet, a mely könnyen kapcsolatba hozható magával az állattenyésztés ügyével. Szóval szerény véleményem szerint meg van az anyag, a melyre ily intézményt alapítni lehet. Hogy erre múlhatatlanul szükség van, azt már érintettem abban, hogy azt mondottam, hogy a mi gazdasági tanintézeteink tanárai magasabb műveltségüket nem kereshetik fel Magyarországon, hanem felkeresik — kénytelenek is vele — külföldi akadémiákon, a melyek épen mert a szakoktatás gyakorlati irányban halad, nem a magyar viszonyokhoz vannak akalmazva, hanem azokhoz, a mely országban léteznek. Ez az az eszme, amelyet megpendíteni óhajtottam s a melyet a t. minister ur figyelmébe ajánlok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 1884—87. 41. A középiskolai oktatásról 1887. február 19. KN. 1884—1887. XV. 299—301. ... [299] Ezek után, t. képviselőház, én a vitában akként akarok résztvenni, hogy a dolognak szigorúan practicus oldalát vetem fel; bármikép vitakozzunk mi a középiskolák felett, hozzuk fel a tanrendszer jóságát vagy rosszaságát, az egységes középiskolát, a bifurcaitót, a trifurcaitót vagy bármit, szerény véleményem, sőt erős meggyőződésem szerint Magyarország középiskolai oktatásának legnagyobb baja a kellően kiképzett tanerők hiánya; mert én ugy tudom t. ház, hogy valóban és kitűnően kiképzett tanerőkkai a legrosszabb tanrendszer mellett is lehet jó eredményt elérni, de ha azok a tanerők nem elégségesek, ha bennük hiányzik a harmónia és a valóságos szellemi fejlettség, akkor a világ legjobb tanrendszerével is rossz eredményt fogunk elérni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tekintve már most, t. ház, azt a törekvést és működést, a mely különösen a középtanodák terén mutatkozik, kissé triviális ugyan a hasonlat, de valósággal ugy van, hogy a tanárok nem ismervén a gyermeket, nem tudván ahhoz alkalmazni a tanítandó anyagot, általán véve egy