A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Új Mindenes Gyűjtemény 8. (Viga Gyula)

gal. A kötetet a néprajzi kutatás legfontosabb személyiségeinek életrajzi és bibliográfiai adatai egészítik ki. Liszka József tanulmánya talán első ízben összegzi a két világháború közötti korszak szlovákiai magyar etnográfiai és folklorisztikai kutatásainak történetét, annak főbb irányait, veszi számba lehetőségeit. Valljuk meg, nem túlzottan biztató az általa vázolt kép. Bár hihetnénk, hogy azóta megoldódtak a szlovákiai magyar néprajzi kutatások személyi, szervezeti és intézményi, strukturális gondjai! VIGA GYULA ÚJ MINDENES GYŰJTEMÉNY, 8. (Szerk.: Tóth Károly) Bratislava, 1989. 244 p. Megváltozott formátummal jelent meg az 1981-ben indult Új Mindenes Gyűjtemény 8., társadalomtudományi értekezéseket tartalmazó kötete. A könyv sokarcúságával, több szaktudomány eredményeit közreadó tematikai gazdagságával a sorozat eredeti célkitűzéseit és hagyományait követi. (Ettől eddig csupán a sorozat 5., a komáromi múzeum 100 évéről szóló, valamint a 7., a kurtaszoknyás „hatfaluról" tanulmányokat közlő tematikus számai tértek el.) Jelen kötetben régészeti, néprajzi, gazdaság- és jogtörténeti, valamint nyelvészeti tanulmányokból válogatott a szerkesztő. A kötet első írása, Virt István: Halállal kapcsolatos szokások és hiedelmek Zoboralján című munkája - a szerző korábbi feldolgozásaihoz hasonlóan - igazolja, hogy jeles néprajzi gyűjtő, aki nagy fegyelmezettséggel és alapossággal tárja fel vizsgált témája legapróbb részleteit is. (Jelen tanulmány része egy terjedelmesebb feldolgozásnak.) A munka szerkezete követi az emberi élet utolsó, nagy fordulójával kapcsolatos néprajzi feldolgozások - elmúlt másfél évtizedben örvendetesen megerősödött - vonulatát. Adatgazdag leírás szól a halállal kapcsolatos előjelekről, melyek kapcsán Virt a hiedelmek változásának egyes törvényszerűségeire is utal. A haldoklás időszakával kapcsolatos hiedelmek példáin a magyar néphit archaikus rétegét idézik, csakúgy, mint a halott utolsó útra való felkészítésével kapcsolatos teendők leírása. A temetők leírása némiképp megtöri a cselekvések rendjét, ám ez a kis fejezet tanulságos megfigyeléseket tartalmaz, s érdekesek a közölt temetőrajzok is. Aránylag rövid fejezet szól a sírjelekről, majd visszakanyarodik a szerző a halott temetőbe való kikíséréséhez. Itt is rendkívül archaikus hiedelmeket és eljárásokat ismertet (pl. a sír háromszori megkerülése). Az írást a halotti tor és a gyász bemutatása, s a visszajáró halottal kapcsolatos hiedelmek közlése zárja. Virt írásának - már említett adatgazdagságán túl - nagy érdeme, hogy változásában vizsgálja a halállal és a temetkezéssel kapcsolatos szokásokat és hiedelmeket, s a változások során nem csupán a hagyomány „működésének" lényeges mozzanatait képes megragadni, hanem a tradicionális társadalom átalakulásának fontos jegyeit is. A kötet második tanulmányában Gyönyör József az első köztársaság ideiglenes alkotmányát vizsgálja - történeti, jogtörténeti közelítésben. Nem kívánok ezen a helyen részletesen kitérni e munka tartalmára, de utalnom kell rá, hogy a szlovákiai magyarság (és más nemzetiségek) nyelvhasználatának, kisebbségi státusának kutatói számára igen tanulságos írásnak érzem. Vadkerty Katalin gazdaságtörténeti tanulmánya az Andrássyak krasznahorkai uradalmának 1848-1867 közötti mezőgazdasági termelését vizsgálja. Az uradalom mezőgazdálkodásának széles metszetében mutat rá, hogy már az 1820-as évektől tudatos törekvés volt megfigyelhető a külföldi termelési tapasztalatok átvételére, a gazdaság termelési ágainak átalakítására, az egész birtok korszerűsítésére. A határhasználat és