A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Új Mindenes Gyűjtemény 9. (Viga Gyula)

a földművelés technikai felszereltsége, a takarmányozó állattenyésztés egyes ágazatainak tervszerű működtetése okszerű gazdálkodás jelzői. Lényegében a gazdálkodás minden mozzanata, a termelési tervek kidolgozása, a jó szerszámozottság, a cselédektől, napszámosoktól - csakúgy mint a tisztviselőktől - megkövetelt minőségi munka, nem utolsósorban az eredményes értékesítés, s a jövedelem számottevő részének a termelésbe való visszajuttatása mind-mind a belterjes mezőgazdálkodás tudatos és átgondolt fejlesztését igazolja a tanulmány által tárgyalt időszakban. Nevizánszky Gábor: A ló háziasításának kezdetei a Kárpát-medencében címmel közli a kötet egyetlen régészeti írását. A szerző régi vitához szolgáltat adalékot: a Bajcs-Farkasdpuszta (Bajé - Komáromi járás) területén 1982-83-ban végzett leletmentő ásatás során a badeni műveltség egyik települési gödrében agancsból készült zablapálcát találtak. (A lelet, környezetének kerámiaanyaga alapján a badeni kultúra II. szakaszára datálható.) A szerző szerint ez a lelet - ami tipológiailag a legegyszerűbb formák közé sorolható - a korai, ill. a középső bronzkortól korábbra, a rézkorig tolja ki a ló kantározásának kezdeteit a Kárpát-medence területén. Alátámasztják ezt megítélése szerint - a badeni kultúra telephelyein megjelenő lócsontok, s az archaeozoológiai elemzések egyéb tanulságai is. Liszka József az emberi erővel végzett teherhordás módjait és eszközeit vizsgálja a Páris-patak völgyének településein. Mivel a vizsgált falvak népessége etnikailag, gazdaságilag és kulturálisan sem zárt egység, a néprajzi kutatások számos interetnikus vonatkozás feltárására is alkalmasak ezen a területen. Liszka adatgazdag, fotókkal és rajzokkal szemléletesen illusztrált leírást ad a teherhordás módjairól és eszközeiről, amit még hangsúlyoz anyagának népnyelvi, terminológiai gazdagsága. A Felföld teherhordásával kapcsolatos eddigi vizsgálatok tanulságait is felhasználva (Gunda, PaládiKovács, Paríkova stb.) tovább finomítja az egyes eljárásmódok és eszközök elterjedésének táji összefüggéseit, földrajzilag és kulturálisan is megrajzolható rendszerét. Vizsgálatai is megerősítik, hogy a tradicionális népi kultúra ezen jelenségeinek elterjedési határai nem esnek egybe etnikai határokkal, s-kisebb-nagyobb időbeli eltolódásokkal - szervesen illeszkednek a Kárpát-medence északi felének teherszállítási módokkal is jellemezhető területeihez. A kötet tanulmányainak sorát két nyelvészeti munka egészíti ki. Lanstyák István írása a Szene környéki ö-ző nyelvjárás vizsgálatának részeredményét adja közre: a (hangtani és hangkapcsolati helyzettől) független labiális ö-zés néhány kérdését elemzi. Ezt követően Görföl Jenő közli Jóka helyneveit, s elemzi azokat. A kötetet a Körkép című rovat zárja, amelyben egyaránt találhatók kisebb tudományos „közlemények" és recenziók. Az előzőekből külön említést érdemel Bánesz László írása a Dolní Véstonicén feltárt őskori hármas sírról, valamint Liszka József közlése, aki Malonyay Dezső „körlevelének" közreadásával az immár klasszikus népművészeti munka megszületésének körülményeihez szolgáltat érdekes adalékot. VIGA GYULA ÚJ MINDENES GYŰJTEMÉNY, 9. (Szerk.: Tóth Károly) Bratislava, 1990. 240 p. Az Új Mindenes Gyűjtemény 9. kötetének írásai két nagy egységet alkotnak. A könyv első részében önálló társadalomtudományi tanulmányok kapnak helyet, a második rész pedig a szlovákiai magyarság tudományos és kulturális életével kapcsolatos dokumentumokat, programtervezeteket, véleményeket tartalmaz.