A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Új Mindenes Gyűjtemény 9. (Viga Gyula)

A kötet első írásában Czagány Zsuzsa a lőcsei zeneelméleti traktátus töredéke kapcsán a magyarországi zeneelméleti irodalom legkorábbi emlékét elemzi De módis musicae címmel. Ezt követően Gráféi Lajos Komárom erődrendszere címmel közöl tanulmányt, melyben - a történeti források és a rendelkezésre álló építészettörténeti dokumentumok segítségével - rajzolja meg a nagy jelentőségű vár kiépítésének körülményeit és történetét. A könyv első néprajzi tanulmányának szerzője Vargáné Tóth Lídia, aki A termelés és fogyasztás összefüggései Nyékvárkony népi táplálkozásában címmel adja közre írását. A munka - címével némileg ellentétesen - viszonylag keveset foglalkozik a termeléssel, ill. a termelés és a fogyasztás kapcsolatával, jobbára hagyományos tagolású táplálkozás-leírás; annak viszont igen adatgazdag és tanulságos. Rövidebb fejezetben, érintőlegesen foglalkozik a zsákmányoló gazdálkodás kérdésével - a gyűjtögetés, halászat és vadászat igazán lényeges szerepet nem játszott a két (egyesített) település táplálkozásában. A tanulmány gerincét a táplálkozás növényi eredetű anyagainak felhasználásával foglalkozó fejezet alkotja, ami népnyelvi, terminológiai adatokban is igen gazdag. Ezt követően a népi táplálkozás állati eredetű anyagait veszi sorba; az előző fejezethez hasonlóan ez is sok finom leírást, megfigyelést tartalmaz - olykor a szűken vett témán kívül is. Végezetül a táplálkozási rendről szóló rövidebb fejezet zárja a munkát; ezzel kapcsolatban már a korábbi fejezetek is tartalmaznak hasznos megfigyeléseket, adatokat. A kötet következő tanulmányában Fehérváry Magda a magyar néphit egy elemének megjelenését elemzi a Felföld egy településén (Egy néphitelem - szemverés emlékei a csicsói néphagyományban). A Csallóköz alsó részén fekvő, többségében református magyar lakossága településen az emlékezet még elevenen őrzi a szemmelverés (ígízés) hagyományát, amelyet - a többi rontási móddal ellentétben - nem boszorkány hajtott végre, hanem olyan élő, ismert ember, akinek a szeme ilyen erővel bírt. A csicsói néphit mind a preventív eljárásoknak, mind a szemmel vertek „gyógyításának" számos módját ismerte, amit a szerző által lejegyzett hiedelemtörténetek is igazolnak. Az Új Mindenes Gyűjtemény jelen kötetének harmadik, egyben utolsó néprajzi tanulmánya (Liszka József: Farsangvégi maszkos alakoskodó felvonulások a Kisalföld északi felén) a magyar népszokáskutatás egy sokat vizsgált, mégis új meg új eredményeket felmutató témaköréhez szolgál fontos adalékokkal. A Kisalföld északi felének harmincnál több településén vizsgálta meg a farsangvégi felvonulásokat, s különítette el azok két rétegét: a maszkos alakoskodást és a farsangköszönt()kc\. Megállapítja, hogy a vizsgált terület farsangvégi szokásaira az adománygyűjtés és a böjt előtti nagy mulatozás volt a jellemző. A szokásanyag két - fentebb jelzett - rétege időbeli változást, átalakulást jelez a szokás életében. Amíg a korábbi réteg még termékenységvarázslással kapcsolatos rituális cselekedeteket is tartalmaz (kormozás, tojásgyűjtés), valamint a fajfenntartással kapcsolatos mozzanatokat (vénlánycsúfolás, lakodalmas menet), addig az újabb rétegben az ünnep farsangköszöntővel és adománygyűjtéssel való megtartása lép előtérbe. A jelenleg gyakorolt farsangvégi szokások már a folklorizáció irányába mutatnak. Nagyon érdekesek és tanulságosak Liszka József tanulmányának képei, amelyek azt jelzik, hogy a farsangi szokásanyaggal kapcsolatban rendelkezésünkre álló, nagy mennyiségű képanyag szinte önálló, képi elemzésre is alkalmat adhat és sajátos adalékkal szolgálhat a szokás életére vonatkozóan. A kötet következő írásában A. Nagy László az alapiskolák tanulói létszámának alakulását elemzi 1961-1988 között, ezt követően Gyurgyik László a Kárpát-medence egészének társadalom- és gazdaságtörténete szempontjából lényeges jelenséget, az