A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Polonec, Andrej: Tvarované a zdobené palice (Gunda Béla)

és botformájú fegyvereket használnak. Polonec A. bemutatja a házalók, vándorkereskedők, ablakosok, drótosok, sáfrányosok botjait, amelyek azonban külön típust nem képviselnek: egyszerű kampós, bunkós botok, ritkábban emberfejesek, esetleg vallási szimbólumokkal díszítettek. A drótosok, ablakosok járás közben botjukkal támasztják alá a krosnat, a hátukon cipelt szerszámos, üveges, bádogos szekrénykét. Az iparosok, kézművesek, bányászok botjainak díszítése foglalkozásukat szimbolizálja (pl. a bot kampójára bányászalakot faragnak). Nagy formagazdagságot mutatnak a polgári osztály botjai, sétapálcái. Az egyik emberfejes boton a következő felírás olvasható: Mover Armin Rosznyó város es gömör Megye orvos, TI Tessé az Isten Sokáig, — a másikon Máribesnyő. Az emlékbotok díszítése, felirata az Osztrák—Magyar Monarchiára, a világháborúra, a hadifogságra, baráti kapcsolatokra, a kivándorlásra utalnak. Felirataik között gyakori a magyar nyelvű (48-as emlék, Kossuth Lajos, Nebants a magyart). Napjainkban nagy divatja van a turistabotoknak. A bíróbotok és bírópálcák (ferula, kopija, bachtár ska, tréfásan nevesta, frajerka) legrégibb darabja Pozsony vidéki (1714), Alsókubin vidékéről 1788-ból maradt fenn egy bíróbot. Ezek rendszerint rövid, természetes növésű, görcsös, hajlított formák vagy gondosan faragottak. Polonec Andrej a botok közé sorolja a mértékekkel felrótt vászonmérő pálcákat. Külön fejezetben foglalkozik a termelőszövetkezetben dolgozó ügyes botfaragókkal, az üzemekben készített botokkal. Ezek gyakran korábbi formák, pl. a csörgős botok utánzatai. Itt említem meg, hogy Zayugrócon már a múlt század végén 500 munkást foglalkoztató botgyár működött. Botgyár volt Zsitnán, Alsó veszténkén, Vágújhelyen és Pelsőcön is. A gyárak termékei valószínű hatottak a népi formákra. A horvátországi botgyárak nyersanyagát erre a célra ültetett szelídgesztenyefák szolgáltatták (Pallas Lexikon). A munka egyik fejezete a botok díszítését ismerteti. A fogók antropomorf és zoomorf formájúak, berakásos, ólomöntéses díszítésűek, plasztikusak és vésettek. A rovátkákkal készült ornamentika mellett feltűnik az égetéssel való díszítés is. Előfordul a virágábrázolás, amely emlékeztet a bőrruhák díszítményére. Mágikus jelentősége lehetett egykor a botra faragott kígyónak, a botra húzott kígyóbőrnek. Az ilyen bot, hasonlóan, mint a kígyóbőrrel való füstölés, rontás ellen védi a juhokat. A kecskefejes, kecskeszarvas botok az ördögöt, a gonoszt ábrázolják s rokonságban vannak a lakodalmak, a farsangi játékok kecskét ábrázoló játékainak jelentésével. Az egyes fákból (mogyoró, hárs, berkenye, som) készült botok is azok mágikus, bajelhárító erejét növelik. A munka zárófejezete elsősorban szóföldrajzi szempontból a botok terminológiáját foglalja össze. A terminológiákra, tekintetbe véve Václavik A. munkáját is, fentebb már kitértem. A munka egyik kiemelkedő kiadványa a martini Szlovák Nemzeti Múzeumnak, s elismerően jelzi Polonec Andrej tudományos tevékenységének rangját is. GUNDA BÊLA