A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Urbachová. Eva — Ország-Vraneczky, Joza: Kriváckárstvi na Valassku (Markus M.)

JEGYZETEK 1. Ezekhez a magyar gulyásbotokhoz lásd: Béres A.: A Déri Múzeum Debrecen környéki díszes pásztorbotjai. Déri Múzeum Evkönyve, 1957. Debrecen, 1958. 94—99.; Béres A.: Terelők terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén. Déri Múzeum Évkönyve, 1960—1961. Debrecen 1962. 165—177. 2. Paládi Kovács A.: A keleti palócok pásztorkodása. Műveltség és Hagyomány, VII. 1965. 101.: Madarassy L. : A palóc binkó és egyebek. Népr. Ért. XXV. 1933. 14—16.; Madarassy L. : Művészkedő magyar pásztorok Budapest, 1934. 118. 3. Timaffy L. : Kisalföldi csörgős botok. Ethnographia, LXXIV. 1963, 161—180.; Gunda B.: Kulturverbindungen zwischen dem Vorraum der Ostalpen und dem ungarischen Transdanubien. In: Kontakte und Grenzen. Pestschrift für Gerhard Heilfurth zum 60. Geburtstag. Göttingen. 1969. 152. Tartalmas összefoglalást nyújtott a csörgősbotokról Paládi-Kovács Attila (Magyar Néprajzi Lexikon, I. k. 534—335.). — A csallóközi csörgősbotot egy táltostörténet során említi Földes Gy.: Kukkónia lelke. Csallóközi történetek (Kassa, 1932) c. munkájában. A csörgősbot egy korai ábrázolását (kb. 1495) láttam Nerrocio de'Landi egyik festményén, National Gallery of Art, Washington D. C. 4. Herman O. : A magyar pásztorok nyelvkincse. Budapest, 1914. 217. 5. A szlovákok alföldi juhvásárlása még feldolgozásra vár. Tudjuk, hogy a mátészalkai, csengeri, nyírmeggyesi, erdődi stb. vásárokról, s vásáron kívül is a juhokat tavaszonként jó áron a felföldi szlovákok elhajtják. (Szirmay A.: Szathmár vármegye, I. k. Buda, 1809. 29.) Csaplovics J. arról ír, hogy a szepességi, sárosi, zempléni ruszinok Máramarosban, Bukovinában. Erdélyben tavasszal felvásárolják a juhokat. Nyáron tejhasznuk miatt tartják, a földet kosaraztatják velük, s ősszel eladják a juhokat sziléziai, lengyelországi kereskedőknek, Igen nagy számú juhot hajtanak fel a gyetvai juhvásárra. (Csaplovics J.: Gemälde von Ungarn. Bd. II. Pest, 1829. 86—87.) Hasonló közlések bőven olvashatók Fényes Elek munkáiban is. O írja, hogy a juhtenyésztéséről híres Zólyomba juhokat a Bánátból hoznak be. (Fényes E. : Magyar országnak . . . mostani állapotja ... II. k. Pest, 1843. 554.) 6. Márkus M.: Adatok a juhászkampók felvidéki elterjedéséhez. Népr. Ért. XXXII. 194Q. 205. Urbachová, Eva—Ország-Vranecaky, Joia: Kriváékárství na valassku (Bugylibicska készítése Morva—Valassko területén.) Roznov p. Radhostem. 1976. 74 lap A Valasské múzeum a fenti kiadvány megjelentetésével igen kellemes meglepetésben részesítette a közép-európai néprajztudomány művelőit és barátait. Kisméretű kézikönyv formájában egy olyan — csaknem Európa-szerte népszerű — sa múltban úgyszólván mindennapos használati eszköznek, az ún. bugylibicskának korábban háziipari jellegű készítésmódját, kezdeteit, tájankénti kialakulását, különböző formáit, majd manufakturális és nagyüzemi, gyári termelésmódját írja le. A kiadványnak legfőbb érdemét abban látjuk, hogy összefoglalja az eddigi — eléggé szétszórt — irodalmat, s ha rövidített formában is, de hasznos adatanyagot szolgáltat az összehasonlító néprajztudomány és az interetnikus kapcsolatok kutatói számára. A kis, zsebben hordozható, széles pengéjű, esztergált fanyelű, színes kis bicskát a századforduló éveiben — de még az I. világháború előtti években is — ott árulták az országos vásárok ponyváin, szétteregetve. Árusítójuk hangos szóval csalogatta a vevőket — néha valami melódiával jelezte olcsóságukat, hasznosságukat. A vásárt járó szülők egyik legszebb ajándéka volt, ha egyegy ilyen faragott bicskát vihettek haza „vásárfia" gyanánt gyermekeiknek. Árulták is őket minden országos vásáron, az egész Osztrák—Magyar Monarchia területén. Közvetítő kereskedelem révén eljutottak a szomszédos országokba is. A bugylibicskák közül sok a morvaországi Valassko területén, Vsetín, Valasské Mezirici, Jablonka, Ratibor, V. Lehota, Valasská Bystrica környékén