Németh Györgyi szerk.: Manufaktúrák Magyarországon 2. Industria et Societas 1. Manufaktúrák és kora tőkés ipari kisvállalkozások. Sátoraljaújhely, 1991. október 3-4. (Miskolc, 1994)

VERES László: A tőkés kisvállalkozások Gömör vármegye ipari szerkezetében a 19. század második felében

kapacitása 50 ezer mázsa körül mozgott. Tízezer mázsa lisztet őrölt évenként az 1882-ben alapított Csépányi Gőzmalom egy 8 LE angol gyártmányú gőzgép üzembehelyezésével. Ebben az üzemben a foglalkoztatottak létszáma 8-10 között váltakozott. Gömör harmadik gőzmalma - egyben a legkisebb, mindössze 3 munkást foglalkoztatott - Rimaszombaton létesült 1891-ben és a Dickman testvérek tulajdonában volt. A malomban egy 12 LE gőzgép működtette a berendezéseket, s az évente előállított őrlemény mennyisége kétezer mázsa körül mozgott. A vasfeldolgozó- és fémipart 4 vállalkozás képviselte. A gömöri vasolvasztók termékeinek döntő hányadát a megye határain túl dolgozták fel késztermékké. A4 üzem közül Szontagh Pál csetneki rézgyára volt a legjelentősebb. Az 1878-ban létesített, vízierővel berendezkedett üzemben átlagosan 12-16 munkás kovácsolta és préselte a különféle rézedényeket. Évente átlagosan 1000 tonna rezet dolgoztak fel rézüstté és a szesziparban használatos edényekké. Pelsőc vasfeldolgozó üzemét Miklóssy József alapította 1878-ban. A század végéig átlag 11 munkás dolgozott az üzemben, ahol kapákat, szénavágókat és cukorrépa műveléséhez szükséges eszközöket gyártottak, amelyeket az Alföldön értékesítettek. Murány hután Homolán András létesített zsindely szöggyár at. Azonban az 1882-ben alapított üzemben rövid időn belül átálltak kapagyártásra is. 2-6 munkás évente átlagosan 100 mázsa zsindelyszöget és 60 mázsa kapavasat állított elő. A termékek jelentős részét az üzemmel szerződéses viszonyban álló fuvarosok értékesítették a Felföldön és az Alföldön. A vasfeldolgozó üzemek alapítása sorában az első az 1860-ban alapított Jolsvai szöggyár volt. A Kröhgl Károly tulajdonában lévő üzemben egyszerű szögverők használatával zsindelyszöget készítettek. A szöggyár pályája csúcsán 1890 táján 6 munkást foglalkoztatott, és 500 mázsa zsindelyszöget állított elő. A gömöri fazekasipar évszázados hagyománnyal rendelkezett. A19. század végén az ipartestületi tagokként nyilvántartott fazekasok száma megközelítette a 350-et. A kisipari kereteken túlmutató vállalkozások az 1850-es évektől jöttek létre. Közülük a murányi és a rozsnyói kőedénygyárak termelése figyelemre méltó. Ezek az üzemek 8-10 munkást foglalkoztatottak és préselt, öntött termékeket állítottak elő. A kézi munkára berendezkedett műhelyek közül a murányi 1887-ig működött, a rozsnyói pedig 1894-ben szüntette be tevékenységét. A papíriparban a maniszkói papírgyár mellett 5 kisebb vállalkozás létezett. Közülük csak egy üzemben, az 1842-ben alapított, Martin János tulajdonában lévő rochfalvai papírgyárban alkalmaztak gőzgépet. A 21 munkást foglalkoztató gyár mellett a többi vízienergiát hasznosított a termelés során és szalmából, rongyból állított elő papírt. A vízienergia hasznosítása sok gondot okozott