Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Hőgye István: A hegyaljai görögök és zsidók szerepe az árucserében (1711–1848)

rögök, zsidók elleni lakossági panaszt. „Tapasztalatból tudjuk, hogy a görögök, zsidók áruikat hitelbe adják a bortermelőknek, ezek viszont adósságaikat készpénzzel fizetni nem tudják, szüretkor a bort értékének egyharmadán veszik meg."

12 1754-ben Lippai István panaszkodott ellenük az előbbihez hasonló okból „az portékáikat értéken felül adják, másrészt a bort az adósoktól hitvány áron veszik meg ... Az szőlőkarókat is nyereségre megveszik és nagyon drágán kelletik a lakosságnak tőlük megvenni, kéri a karók limitálását — mert mint panaszolja — amit korábban 5—6 máriáson meg lehetett venni ezerét, most 9 máriásra is felment az ára."

13 Zemplén megye és a városok úgy próbáltak árdrágításaik ellen harcolni, hogy limitációikban a zsidó és görög portékákat alacsonyabbra szabták, megtiltották, hogy a vásárokon, piacokon 9 óra előtt nagyobb mennyiséget vásároljanak egy-egy áruféleségből, csak 9 után vásárolhattak, mikor már a lakosság beszerezte szükségleteit. Mind Zemplén vármegye, mind a hegyaljai mezővárosok peres irataiban nagyon sok adat van, hogy megbüntették őket, mert a limitált áraknál drágábban árultak, gyakran el is vették áruikat. Sátoraljaújhely lakossága 1759-ben panasszal fordult a város tanácsához csalásaik ellen, s a tanúvallomásokból a következők tűnnek ki: „. . . mióta az Pataki Dominium az Újhelyi Piatzot bizonyos Görögöknek exarendálta az oltártól fogvást minden némü leguminák és ázalékok úgy mint lencse, borsó, kása, vaj, szalonna, háj, olaj, túró, só, gyertya, dohány és egyebek oly drágák, hogy amelyet annak előtte féláron vettek, most azt dupla áron kelletik is fizetni, mégis se annyi sem pediglen oly jó hazai efféle főzeléket a szegénység nem kaphat ... S nem igaz iczével, igaz mértékekkel mérnek."

14 A hegyaljai iparosok megélhetésüket féltették a görög zsidóktól. 1765-ben a tállyai vargák a bőrökkel kereskedők ellen így panaszkodtak a vármegyénél: „keservesen esik tapasztalnunk... Az Botskorok és Csizmák megdrágodását... de tapasztalhattyák egyen-egyen Magok is az Tekintetes Nemes Vármegyének Uri Tagjai, hogy már ma a legalább való Görög zsidó is bőrökkel kereskedik. Erre való nézve nem kevés megilletődésünket mi Mester Emberek látjuk, mely nagyon felverték légyen az árát, annyira, hogy az micsodás bőrökért azelőtt csak kevés idővel is 3 és 4 forintokat kellett adnunk, már ma két annyi áron is nehezen kaphattyjuk, annyival inkább, minthogy előpénzt adnak az mészáros mestereknek. Ezekre való nézve kénytelenítettünk az Tekintetes Nemes Vármegyét alázatosan instálnunk, hogy az említett görögöket, zsidókat az bürökkel való kereskedésben eltiltani méltóztasson."

15 A felvidéki városok kereskedői Lőcse, Eperjes, Bártfa, Kassa, polgárai meg-megismételt megyéhez küldött leveleikben arról panaszkodtak, hogy a hegyaljai jövevény kereskedők teljesen tönkretették egykor virágzó kereskedelmüket, sérelmezték, hogy már a felvidéki országos vásárokra sem mernek elmenni a hegyaljai jövevény kereskedők sokasága miatt, mert annyit sem tudnak árulni ezeken a vásárokon, ami útiköltségeiket fedezhetné.

16 12. ILLYÉSY János 1900. 337.' 13. Zemplén vármegye Levéitára. Tokaj tartácstörvényszéki iratai 1754. 14. Zemplén vármegye Levéltára s.-újhelyi iratok I. fej. 23. 15. Zemplén vármegye Levéltára vegyes közgyűlési iratok IV-1001 /p/33. 1765. 16. HODINKA Antal 1912. 69-70. 59