Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Hőgye István: A hegyaljai görögök és zsidók szerepe az árucserében (1711–1848)

Míg a 18. század során a görögök voltak az árucsere irányítói, a század végétől és a 19. századtól ezt a vezetőszerepet a zsidók veszik át, akik ekkorra tömegesen jönnek a Hegyaljára és kifogyhatatlan módszerekkel végzik a kereskedést. A megyei hatóságok többször a Helytartó Tanácstól kértek segítséget a zsidók működési körének korlátozására, így 1806-ban felsőbb utasításra elrendelték a zempléni zsidóság összeírását, melyet 1807. április 17-i újhelyi közgyűlésen a következő szigorú utasítással adtak ki a járási főszolgabírónak: „ ... hogy a Zsidó Nemzet ellepvén már minden részeit az Megyének, csak némelyeket kivévén, kik illendő úton keresik élelmeket, ravaszsággal, s a szegény adófizető Népnek utolsó romlásával egybe köttetett csalárdsággal él. .. A Járásbéli Szolga Birák a Megyebéli Zsidóságnak öszveirására oly céllal ki lévén küldetve, hogy azon zsidók, akiknek az elélésre elegendő módjok nem lenne, vagy pedig ezen Megyébe 1790. óta engedelem nélkül bejöttek, kiüzettessenek, honjaikba utasíttassanak.

Ml 7 A zempléni levéltárban megmaradt hegyaljai zsidóösszeírás szerint 83 családfőből 3 Poroszországból, 64 Galíciából, 6 Sáros, 2 Máramaros, l-l Tolna, Szepes, Borsod vármegyéből és 5 más területről jött Zemplénbe 1790 óta. Egy részük értelmiségi, egyházi szolgálatban levő, de nagyobb részük iparos (ötvös, szűcs, kesztyűs, szabó, mészáros), kereskedő, 16 kocsmáros és két pálinkafőzős szerepel. A fenti statisztikai adatok bizonyíthatják, hogy az 1790 előtt megtelepedettek száma jelentős lehetett és számolva a népes szidócsaládokkal tekintélyes zsidólakosságot feltételezhetünk a Hegyalján 1848 előtt. Sok apró peres adat van a zsidó boltosok, vándorkereskedők árdrágító, csaló üzelmeire, de a megyetörvényszéki és közgyűlési iratokban is lépten-nyomon panasz van a borkereskedelemben történt visszaéléseik és jelenlétük ellen. Egyik jellemző példa az 1748. szeptember 20-án Varannón tartott megyei közgyűlési határozat: „A Borral Kereskedő Sidók és Görögök nevekedésével naponkint sajnosabban érezvén és tapasztalván minnyájok, kik a' Hegyallyán szőlőket bírnak, Borok el adássában való fogyatkozásokat és meg gátoltatásokat, amidőn tudniilik ezen alább való sorsú, áru és gyakorta meg romlott Borokat ócsón vásár lani és azoknak Lengyel Országban való be vitelével és ottani el adássával a Fő-Borokkal Kereskedő Lengyeleket (amint már panaszokat hallottuk) kedvetleníti és Országunkban való jöveteleket az által gátolni és rémíteni majd nem szokásban vették. Mind ezeknek orvoslássára és az köz jónak helyben való állítássára először is szükségesnek ítélvén, hogy az illyetén Kereskedők ennyire terjedett tehetsége csonkúllyon, mai Gyűlésünkben el végeztük, hogy ezentúl Vármegyénkben lévő Görögök a köz Portiobéli terhviselés el mellőzése nélkül, terhviselés alá/vettessenek. Ezenkívül eltiltottuk az egész belső és külső Görögséget és Sidóságot a' Borral való kereskedésiül a' Bor el foglaltatásának okvetettlen való büntetéssé alatt, sőt az itten meg telepedett Görögök saját szőllőjekben termett Borainak ki vitelét se másképpen engedtük meg, hanem hogy az ollyatén Szőllőkben termett Boroknak száma elébb bizonyittassék meg elégségesen. Nem különben a' Kosser Sidó Borok szürettyét is nem az avval való Kereskedésnek telhetetlenségéhez, hanem egyedül a' szüretelő Sidó saját szükségéhez szabtuk .. . "18 17. Zemplén vármegye Levéltára. Közgyűlési jegyzőkönyv 1807. 322. 18. Zemplén vármegye Levéltára. Közgyűlési jegyzőlcönyv 1748. 580-581. 60