Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: A búcsúvárás

A példák szaporítása helyett megállapíthatjuk, hogy egyes települések vásárai szorosan kapcsolódtak a hely búcsús ünnepéhez, ünnepeihez. A templombúcsúk legtöbbjén, azaz a templomok titulusünnepén általában szoktak tartani kisebb-nagyobb kirakodóvásárt az ünnep naptári időpontjától függetlenül. Természetesen a téli hónapok templombúcsúi ebből a szempontból messze mögötte maradnak a tavaszi, nyári és az őszi templombúcsúk vásárainak. Ha a búcsúsnaptárat egymás mellé helyeznénk bizonyára tanulságos példákat találnánk ebben még azokon a helyeken is, amelyek a reformáció idején vallást változtattak, s ezzel együtt egykori búcsúikat is megszüntették. így pl. a reformátussá lett Háromszékben több régi vásároshely (pl. Sepsiszentgyörgy, őraljaboldogfalva, Uzdiszentpéter) hatalmas baromvásárait mai napig a településnek is nevet adó szent ünnepén tartják, amely jóllehet mára már elvesztette egykori vallásos jelentőségét.

13 Hogy a nagyobb ünnepeken tartott búcsúkon az árucserének mindig fontos szerep jutott (még ha csak kezdetleges formában is) igazolja az a körülmény, hogy Moldva, Olténia és Munténia román lakossága némely vidéken a rendes vásárokat a mai napig a magyar eredetű buciu, bilci (= búcsú) szóval jelöli. *

4 A búcsú szónak ilyen jelentésváltozata egyes tájnyelvekben is megtalálható, jóllehet az etimológiai szótár ezt a jelentését nem ismerteti.

15 A Szolnok megyei Csépán (és más helyeken is) a júliusi jakabi búcsúkor ebéd után kimennek a búcsúba, mondják, azaz felkeresik a templomtól jó messze felállított kirakodóvásárt, amit szintén búcsúnak, hívnak.

16 A búcsú és az árucsere szoros kapcsolatát jelzi az a körülmény is, hogy az evangélikus és református településeken több helyütt búcsúnak nevezik az egykori, vagy a betelepült szórvány katolikusság templomtitulusának ünnepén tartott búcsúvásárokat. A templomszentelési ünnepet az evangélikusok is megülik, azt népünnepély jelleggel kirakodó árusokkal, körhintával hosztina néven tartják meg. Vendégségnek. (=hosztina) hívják a nógrádi palóc falvak is templomuk búcsúját, amellyel sokkal jobban kifejezhetik az ünnep lényegét. Valószínűleg búcsúvásár volt Gyöngyös tavaszi vasára, Orbáni vására, amely az Orbán-templom búcsúnapjához kötődött, s az augusztusi vagy Bertalani vására, amely a Szent Bertalan-templom búcsújával kapcsolatos.

17 Ez az eredete Erdőföld (Udvarhely m.) határában levő puszta templomnál Keresztelő Szent János-napon búcsúk alkalmával rendezett sokadalomnak. Csíkszentmártonban (Csík m.) is egy napon tartják a búcsút és a vásárt.

18 A lőcsei és a nyitrai búcsúk gazdasági jelentőségét növelte, hogy a főbúcsúk idején (Lőcse: július 2. — Sarlós Boldogasszony, Nyitra: augusztus 15. — Nagyboldogasszony) van az országos vásár is.

19 Legtöbbször egybeesett Jászberényben is az október 4. vásár s a ferences templom Olvasós Boldogasszony búcsúja, amelyet mindig október első vasárnapján rendeznek meg. E vásárok többsége általában elvesztette vallásos jellegét, s nem különbözött a szokványos árucsere alkalmaktól. Orosházán (Békés m.) ugyanazt 13. KÓS Károly 1972. 28-29. 14. KÓS Károly 1972. 28. 15. A nagyar nyelv történeti-etimológiai szótára I. 376. 16. BARNA Gábor 1982. 390. 17. DANKÓImre 1977. 18. ORBÁN Balázs 1868. 115.; ORBÁN Balázs 1869. 43. 19. FEKETE, Stefan 1947. 139. 41