Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: A búcsúvárás

mondják, hogy a búcsúvásárban érdemesebb, jobb vásárolni, mert oda istenes emberek járnak, akik nem csapják be a vásárlókat.

20 Bár az eddig elmondottak a búcsúi vásárok jelentőségét hangsúlyozták, észre kell vennünk, hogy - egy-két jelentősebb vásárt kivéve - a búcsújáróhelyek ünnepei vagy a települések templombúcsúin elsősorban élvezeti cikkek (étel, ital, édesség) és emléktárgyak (kegytárgyak, játékok) kerülnek eladásra, s csak másodsorban használati eszközök, termények és állatok. Ez is mutathatja az ilyen alkalmak elsődleges funkcióját, amely napjainkban egyre inkább (főleg a templombúcsúk, falusi búcsúk alkalmával) népünnepély jellegűvé alakul át. Ez meghatározza a kirakodó árusok jellegét is. A búcsúk vallásos funkciójával van szoros összefüggésben az árusok között mindenütt meglevő mézeskalácsosok, bábosok nagy száma. A mézeskalácsosok ma kizárólag különböző figurákat, alkalmanként egyéb édességet árulnak, ezek a legkeresettebb búcsúfiák voltak régen és azok ma is. A mézesbáb (Nyugat-Dunántúlon sifli a neve) azonban nemcsak ősi édesség, csemege, hanem bizonyos vallási funkciója is volt, lévén a mézet a középkorban paraliturgikus szentelménynek tartották, amelyet a szűzies életet élő méhek hordtak össze.

2 f Ez az oka annak, hogy a templomi gyertyákat elsősorban méhviaszból csinálják. A mézeskalácsosok többsége pedig egyúttal gyertyaöntő is volt. A búcsújáróhelyeken (pl. Máriapócs, Máriagyüd, Barka és sok más helyen) a gyertyák mellett ők árulták a viasz offereket, amelyeket a nép kérésének, imaszándékának megfelelően különböző formában megvásárolt, s az oltárra helyezett. A kegyhely papsága ezekből öntetté búcsú után a templomi gyertyákat.

22 Ezeknek a viasz offereknek Erdőtelken bárányka vagy tetem a neve. Erdőtelek-Hány i-puszta—Szent Anna-napi búcsúján főleg állat alakú báránykákat árultak s ajánlottak fel a búcsúsok.

23 Másutt, így pl. a Mosón megyei Máriakáinokon a kegykápolna mellett remete árulta a szem, fül, fogsor, kéz, láb, gyomor, egész alakos ember, valamint a ló, juh, szarvasmarha, méh figurákat, amelyeket az oltárkerülés után ajánlottak fel.

24 A mézeskalácsos mesterek sokszor eladásra is dolgoztak. így pl. a híres Selmecbányái Velics György fennmaradt viaszszobrocskái közül az egyik az andocsi Szűzanya kegyszobrát ábrázolja.

25 Nem valószínű, hogy ő járt volna Andocson, hanem megrendelésre dolgozhatott. A mézeskalácsos és a gyertyaöntő-mesterségnek a búcsúkkal való szoros kapcsolata azt eredményezte, hogy - a megfelelő piacot jelentő nagyvárosok mellett - főleg búcsújáróhelyeinken, vagy azok közvetlen közelében telepedtek meg mestereik. Állandó lakosságát tekintve kicsiny falvakban is találkozunk velük, amely körülmény egyértelműen jelzi, hogy tevékenységüket, mesterségüket az évi többszöri búcsúi sokadalomra, mint piacra alapozzák. így pl. a múlt század végén akb. 1200 lelkes Andocsnak (Somogy m.) négy bábsütő és viaszöntő mestere van, a nagyjából ugyanekkora Bodajknak egy, a 2000 lelkes Boldogasszony (Frauenkirchen, Mosón m.) mezővárosnak négy. Megélhetésüket a 20. Erre vonatkozóan számos adatot találunk az ország más részeiről is. 21. Vö. BÁLINT Sándor 1973. 22. A gazdag irodalomból lásd: SZALONT AI Barnabás 23. -g- 1889. 147. 24. PÁVAI Antal 1903.27. 25. LACKOVICOVA, Maria 1981. passim 42