Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

nak bőven volt otthon búzája, akkor inkább pénzt kért érte. A század elején 1 véka búza, vagy 1 korona volt az arató-hordó napszám. Más munkák napszáma ekkor 80 krajcár volt. A kisebb gazdák szívesen mentek el bérért hordani az uraságnak, melyért búzát kaptak. A bérért hordók pihenőt nem nagyon tartottak, mert szerettek volna sokat fordulni egy nap, hogy jól keressenek. Legfeljebb délben pihentek egy órát. Uradalmakban az arató kaszásoknak viszont mindig részt kellett venniük a hordásban, ők voltak a kivehányók, kazalrakók. Igát és rakó bérest vagy kocsist az uraság adott. Először az aratók részét hordták, aztán az uraságét. Az aratók részét külön szérűre hordták, mely urasági területen volt. A század elején az Akasztódomb alján volt az aratók szérűje. Ez a terület különben marhalegelő volt. Ide jöttek az aratók kapával a szérűt elkészíteni. Kapájukkal lenyestétték a füvet, hogy sima legyen a talaj. Csak sima talajon lehetett az elnyomtatott terményt seperni. Az aratók ide hordott részét azután kazalba rakták. Annyi kazalba, ahány aratóé volt a rész. Mikor már cséplőgépek voltak, akkor is a szérűre állt a gép. De a részt kocsiról gépelték el és csak szalmakazlat raktak. A hordás munkájára az aratókat az aratógazda osztotta el. A hordás reggel nagyon korán kezdődött és sötétedésig tartott. A hordást végzők estére mindig hazajöttek. Nem háltak kint a földön. A kivehányók a saját villájukat vitték a hordáshoz. A gabona tárolása a szabadban. Sályban a gabonát sohasem hordták csűrbe, pajtába, hanem mindig a szabad ég alatt tárolták. Szérűnek nevezték azt a helyet, ahová a gabonát behordták és ott elnyomtatták, csépelték vagy gépelték. Szérűt ebben a században csak az uraságnál készítették kint a határban. A gazdák a portájukon csinálták. Nem olyan nagy he' kellett annak, mert Sályban szekérrel sohasem nyomtattak. A szérű helyét először kapával lenyestétték. Aztán meglátták, hogy mit kell még vele csinálni? Mert ha esős idő volt, nedves volt a talaj, akkor csak lebunkózták. De ha száraz volt, akkor előbb vízzel le kellett locsolni. A vizet szekérre tett hordókban a patakról hordták, s a szérűre locsolták. A lelocsolt földre poros töreket szórtak. Lóval megtapostatták. Majd többször lesöprögették, míg olyan sima nem lett, hogy fel lehetett róla szedni a terményt. A seprést nyírágból készült szérűséprővel végezték. Ez vékonyabb volt a szokásos seprőnél, és nagyon alkalmas arra, hogy vele a szemet felezzék (fölözzék). Azt a helyet, ahová géppel történő cséplés (Sályban géplés) esetén a gabonát lerakták, kazalhelynek nevezték. Azonban akadt még határban lévő szérűskert is Sályban a két világháború között is. Nagyobb gazdáknak volt olyan területe a határban, ahová a kisgazdák odavitték gépelni valójukat. Akinek kevesebb búzája termett (úgy 10-15 keresztig), az ide vitte s szekérről gépelte el. A szalmát rakodták csak le ideiglenesen, míg a gazdája kocsit szerzett a hazaszállításra. A gépész adta ki erre a helyet. Pl. Bihari Sándornak volt ilyen szérűskertje. A sályi földrajzi nevekben azonban szérű, szérűskert nem szerepel. A gazdáknál emberemlékezet óta az udvarra való behordás volt szokásban. Csak igen nagy termés esetén gépeltek kint a határban, mint pl. 1926-ban. Vagy akkor tiltották az udvarra való behordást, ha sok tűzeset volt a faluban. Ilyenkor kiment a gép a határba, s a földek végén gépelte el a terményt. Kinek-kinek a saját földje végében. Itt készítettek kazalhelyet. A kazal alatt is mindig elegyengették a földet, hogy sima legyen. Ha kellett, meg is locsolták, poros törekkel megszórták, s azt összeseperték. A szabadban géplésre összehordott gabonának Sályban kazal volt a neve. Az asztag kifejezést nem használták. Ellenben így mondták: búzakazal, árpakazal, szemben a szalmakazallal. A kisebb gabonarakásnak pedig csomó volt a neve. Sályban csak kévébe kötött gabonát hordtak össze. Itt még az árpát is mindig bekötötték. A kazal alakjára nézve lehetett kerek, meg négyszögletes. Ha kevesebb kévét kellett összerakni, kerek, ha sokat, akkor négyszögletes lett a kazal. „Ha kerek lesz, boglya lesz, 114