Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

ha hosszú lesz, kazal lesz", - mondta a gazda. De kévékből rakott kerek kazalra ritkán mondták, hogy boglya. Inkább csomónak nevezték. Azt mondták a kerek alapúra: csomóba rakjuk. A négyszögletes nem volt pontosan téglalap alakú, hanem a végeken lekerekítették. Tehát oldalt egyenesre, a végeken kerekre rakták. Egyenes oldalai miatt oválisnak nem volt nevezhető. A búzakazal részei: fenek v. búzafenek, a kazal alsó része. (Pl. azt mondták, ha a megeredt eső miatt nem tudták elgépelni a búzát, hogy fenékben maradt.) A fenek fölötti rész volt a derék vagy kazaldérék, felső része a tető, tetőzet vagy búzatető. Mikor cséplésnél leértek a gép "sztaláig, akkor mondták: derékba van a búza. A kazalnak az udvar külső vége felé eső része volt a külső vége, a másik a belső vége. A végeit így is nevezték: kazal fara. A tetőt hajasra is rakták. Mikor a rakásnál a felénél följebb értek, akkor a búza fejét lefelé forgatták, s háztatő alakúra rakták. Erre a műveletre mondták: behajaztunk. Az ilyen háztető alakú kazalt pedig hajas kazalnak nevezték. Szekérről a kisföldű emberek gépeltek, akiknek kevés termett. Ilyenkor szekérrel odaálltak a cséplőgép mellé és a szekérről hányta a gazda a kévéket a gépasztalra. A kazlakat úgy rakták a kazalhelyre, hogy ahol kevesebb volt egy, ahol több, ott két sorban legyenek s a gép közéjük tudjon állni. A két sor között olyan távolságot hagytak, hogy közéjük a gépasztalt ki lehessen teríteni. A kazlak helyét ki is mérték és mérés után kis karókkal jelölték. Aztán a kazalnak szalmával beágyaztak. A beágyazásnál figyelembe vették, hogy hány kereszt kerül majd a kazalba, s milyen hosszú a búza szára. Ugyanis, ha apró maradt, jóval kisebb kazal kellett ugyanannyi kereszt búzának. A fenék hosszát anynyi lépésre mérték ki, ahány tíz kereszt volt a búza, a szélessége pedig a szalma hosszúságától függött. Ha nem számolták jól, félbe maradhatott a kazal. A kazal rakásához egy kivehányó és egy kazalrakó volt szükséges. De ha nagy volt a kazal, több embernek kellett a rakást végeznie. Ha két rakó van, az egyik oldalt rakja, a másik meg megy utána és vőgyel. A szélét mindig egy rakja. Ha pl. három rakó van, akkor ebből kettő vőgyel. Mikor nagy kazlat raktak, egy lent maradt a földön irányítani. Az öregek azt tartották, hogy „a kazlat nem az rakja, aki rakja, hanem aki a fődről irányíjja". Kisbirtokos parasztoknál a kazlat a gazda rakta, vagy aki a legjobban értett hozzá. Nagyobb gazdáknál már volt külön kazalrakó, s a gazda csak a földről irányított. Vagy ha nem tudott ott lenni, idősebb embert bízott meg az irányításra. Azt az embert, aki uradalmakban a kazal rakását irányította, kazalmesternek is mondták. Ez csak nézte, hogyan rakják. Ha hibázott a rakó, kiigazíttatta. Mondta, hogy kijjebb vagy beljebb tegye a kévét, mert „nem jól áll!" Mikor a kazalnak beágyaztak, vagyis kimérték a helyét és szalmával megrakták az alapját, mellé állt a rakott szekér. De egyszerre csak egy szekér állt a kazalhely mellé, mert ha sok rakó volt és siettek vele, akkor rendszerint nem csinálták jól. Ezért két szekérrel egyszerre sosem álltak a kazal mellé. A kévehányó kétágú vagy háromágú, de nem kiegyenesített kivehányó villával adogatta a kévét a kazalrakónak. A kivehányó villát más munkára nem használták. A kovács készítette kimondottan erre a célra. A szekerén a bontást mindig a közepén, a vőgykivéken kezdték. Ezeket adogatták először. Mégpedig elől kezdték az adogatást azokkal a kévékkel, melyeken a lovakat irányító kocsis ült. Innen haladtak hátrafelé. Azután következtek a vendégrúd fölötti szarvkivék. A kocsi fenekén lévőket hagyták utoljára. De ezeket Sályban minden fordulónál kirakták, nemcsak az esti utolsó fordulónál. Ha a kévéket nagyon magasra kellett adogatni, akkor hosszabb nyelű kivehányó villákat használtak. A villát úgy szúrták a kévébe, hogy egyik ága a kötés alatt, másik a kötés fölött menjen a kévébe. Akkor nem húzott félre. Aztán a kévehányó oldalra fordítva dobta a kazalra. Ha véggel dobták, akkor rosszul ment. De ha oldalt fordítva, akkor könnyen 115