Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

Hordás előtt a szekeret megkenték. Felszerelték vendégódalakkal, más néven vendégrudakkal. Gúzs tartotta a vendégoldalakat, melyet erdőről hozott somfából házilag készítettek. Azután elmentek a kerékgyártóhoz az esetleges hibákat kijavíttatni, majd a kovácshoz a rútokat meghúzatni a kerekeken. Volt, aki csak a patakban áztatta meg a kerekeket, hogy megdagadjanak. A falukútnál, ahol most az orvosi lakás van, belehajtottak a patakba cs kijöttek valahol a Felvégben. Csak úgy recsegett, nyikorgott az összeszáradt szekér. Azt mondták ilyenkor: „A gazdája biztosan lopott holmit visz rajta!" A kocsiderékba hordás előtt ponyvát terítettek. Ezzel kibélelődött. Az ódalsövényX (fonott kocsioldal) is leterítette a ponyva. Némelyik gazda aldeszka helyett is sövényt font a szekerébe. Frre hordáskor ugyancsak kellett a ponyva. A szekeret meghosszabbították első és hátsó soroglyával. ligy hordást végző szekérhez két ember kellett. Rakodáskor ezek közül az egyik lent volt a földön. Ez volt a villás, vagy kívehányó. A másik meg fent volt a szekéren. Ez volt a rakó. A rakó volt a kocsis is. A villás 3 ágú vasvillával hányta fel a kévét. A rakónak nem volt szerszáma, csak kézzel rakodott. Hordáshoz a húszas évekig gatyába és ingbe öltöztek az emberek, s a gatya elé fekete klott kötőt kötöttek. Lábukra bocskor került. Ezt később felváltotta a kívehányó papucs vagy szandál. Fejükre vásáron vett szalmakalapot tettek. Ez könnyű volt, s nem volt meleg. Ha szél fújt, zsebkendővel vagy madzaggal lekötötték. A század eleji Sályban tehenes fogata csupán egy embernek volt. Minden gazda lovat vagy ökröt tartott. Hordáshoz mindegyikből csak kettőt fogtak be egy szekérbe, hogy minél több szekér hordhasson. Csak lóból fogtak be ritkán hármat is. Általában az hajtotta a lovakat, aki a kocsit rakta. A kocsin ülés volt. Legtöbbször ez egy kocsira tett deszkából állott. Az ökrös gazda a kocsiderékban ült, vagy a vendégoldalon, ahonnan csak lelépett, ha az ökör nem akart szótfogadni. Az uraságnál kocsis hajtotta a lovakat, béres az ökröket, s az arató adta a kévét. A béres nem ülhetett fel a szekérre, mert azt mondta az intéző: „A béres nem parádéskocsis, tessék az ökör mellett sétálni!" A kívehányó a kocsiderékban ült. Rakodásnál az ülésdeszkát az aldeszkára vetették, hogy a helyet ne foglalja. Először a búzát hordták, a többit utána. De ez az otthoni rakodóhelytől is függött, meg attól, hogy kinek mennyi volt. Akinek kevesebb termett, nem is hordott be, hanem odakint gépelt el. A lencse a búzánál is korábban érett. Ezt is kint gépelték, hogy ne legyen vele baj, mikor hordani kell a búzát. Akadt olyan hely is, ahol a hordást az árpával kezdték. A gabonát (rozsot) nem nagyon hordták be, mert azt kézicséppel csépelték. A szekeret mindig férfi rakta. Kívehányó fiatal legény vagy leány is lehetett. 13-14 esztendős lánynak már hányni kellett a kévét. Uradalmakban a kocsis vagy a béres rakta a szekeret, az arató feladta a kévéket. A kaszásokból az volt kévehányó, akit erre beosztottak. A szekér úgy állt a kereszthez, hogy a kévehányó munkáját megkönnyítse. Pl. úgy, hogy a kévehány ónak ne kelljen széllel szemben adogatni a kévét, vagy domboldalon felfelé. Legtöbbször a keresztsor baloldalán állt meg a szekér, és felülről lefelé haladtak a rakodással a domboldalon. A gazdaságokban nem kötöttek olyan nagy kévéket, mint a magánemberek. Aki pénzért hordatott, különösen nagyokat csináltatott, mert keresztszámra fizetett érte. Rakodásnál először a kocsi derekát rakták tele kévével. A rakást az első soroglyánál kezdték. Itt rendesen két kéve fért el hosszában. Ezeket úgy tették, hogy a seggi volt kifelé, s a kalászos része befelé. Erre a kettőre jött három. Majd szembe, úgy, hogy a kévék kalászos végével szembe ugyancsak kalászos vég kerüljön, alólról megint kettőt, föléje pedig hármat helyeztek. így rakták végig a szekerdérékot, melybe ilyen módon egy kereszt búza ment bele. A szekerdérékot dérékkötő lánccal összehúzatták. Utána a keresztfákat feltették a szekeródalra, s ezek a gúzzsal felerősített vendégrudakat oldalmagasságig víz112