Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

szintesre kiemelték. Erre a műveletre mondták:/elkereszteltünk. Ezután rakták a vendégrúd sorokat. 9 kéve ment az egyik, 9 a másik vendégrúd sorra úgy, hogy a kévéknek a szémje mindig befelé nézzen. A vendégódal vagy vendégrúdsorok közét is bevőgyelték. A vőgy a vendégrúdon lévő kévéknek a fejét fogta meg. így nem rázódtak szét, ha ment a rakott szekér. Ilyen módon a vendégrudak fölé három sort rakodtak. A rudak fölé került, külső kévéket szarvkívének, s belülre rakottakat vőgykivének mondták. „Jól vőgyeld be, mert gurul!" - szóltak oda néha a rakodónak. A vendégrudak fölé rakott három sorra még két oldalt két sor szarvat tettek, sőt hátra is, hogy a kocsi mutasson. Ahová meg a kocsis ült, duplán tettek kévéket, hogy alatta be ne süllyedjen a rakás. Nagyobb gazdaságban rendszerint kint volt a cséplőgép a földeken, így nem kellett messzire hordani a kereszteket, hogy a géphez érjenek. Ilyenkor nem kötötték le a rakott szekeret. De ha annak a földről már ki kellett mennie az útra, mert messzire történt a hordás, akkor lekötötték. A gabonás szekeret lekötő kötelet rudalló kötélnek nevezték. 5 méter hosszú volt, rajta csülök vagy csiga. A csülök hosszúkás, lekerekített végű, alján, tetején lyukkal ellátott vastag falap volt, melynek lyukjain a kötelet átfűzték. A rakodáskor Sályban a rakomány tetején sohasem fektettek végig nyomórudat. Ezt csak magas hegyek között, Hutában meg a gömöri falvakban alkalmazták. A rudalló kötelek a szekér elején a vendégrudakra hurokkal voltak erősítve úgy, hogy a hurok a vendégrudat s a keresztfát összefogta. A kötél összehajtott állapotban lógott a vendégrudak végén. Mikor a rakodás elköszült, a kévehányó az egyik rudalló kötelet szétbontotta, s a szabad végét, rajta a csülökkel feldobta a kocsira. Majd ugyanezt tette a másik rudalló kötéllel is. A rakó a szekér tetején a két rudalló kötelet keresztbe vette, majd egyiknek a szabad végét a kocsi hátulján ledobta. A kévehányó odaszaladt, elkapta, átvette a vendégrúdon, belehúzta a csülökbe, és a kötél végét teljes erejével húzta lefelé. Aztán a rakó meg felfelé húzta a feszülő kötelet, alatta lábával is jól megtaposta a kévéket, majd a kévehányó ismét húzta lefelé a meglazult kötelet. Addig húzták, feszítették ilyen módon, míg a csülök egészen le nem ért a vendégrúdig. Akkor a kötél végét három-négyszer rátekerték a vendégrúdra, és a csülkön felül hurokkal ráfojtották a kötélre. Hasonlóan feszítették ki a másik kötelet is. Mivel a rakó a két rudalló kötelet a tetején keresztbe vette, hátul mindegyik az ellentétes oldalra lett erősítve. A rakott szekér tetején a rudalló kötelek X alakban keresztezték egymást. Törpebirtokosoknál rokonok, szomszédok segítettek egymásnak a hordásban. Akinek nem volt igája, az elment dolgozni az iga kölcsönzése fejében. A viszonzásért végzendő munkában fordulónként egyeztek meg, s abban is, hogy ezt a munkát előre, vagy utólagosan teljesíti a kölcsönkérő. Hordáskor a kosztot a gazda adta a segítségnek. Früstökre rendszerint szalonna volt kenyérrel, paprikával, hagymával, uzsonnára szintén. Ebédre csirkét vágtak. Uraságnál a harmincas években a hordókat már nem kosztolták, de a század elején még főztek nekik. Horváth János a nagyapjától úgy hallotta, hogy 1848 előtt nemcsak a hordást végző embert, hanem annak családját is kosztolta ilyenkor az uraság. Itt is reggel szalonnát, délre húslevest, főtt húst, estére babot adtak. Kommenciós cselédnek hordásra nem adtak külön étkezést. A segítő rokonok sosem nézték, mennyit segítenek, s mit kapnak vissza érte. Ott segítettek és annyit, amennyit tudtak. A munkamegosztás a külső körülményektől függött. A családfő volt a rakó gazda. Ha a fia vagy lánya nagyobb volt, közülük került ki a kivéhányó. A nagyobb fiúval közben rakattak is, hogy ezt a munkát is megtanulja. Ilyenkor a gazda a földről irányította a rakodást, onnan vezényelte, mit csináljon, mit hova tegyen a fia. A szekérről történő otthoni lerakodásban a feleség is segített. Ha voltak a gazdának részes aratói, azok a hordásban csak akkor segítettek neki, ha ezt külön bevették a szerződésbe. A hordásért leginkább búzával fizettek, de ha a hordó113