Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

„Jobban szóbaálltak vele a jányok. Azután mondták rá, hogy legénysorban van " Akit nem láttak kaszálni, azt még a kocsmából is kihajíntották. Arra azt mondták, hogy kölyök. Odamondták neki: „Tedd be öcsém a bagót, keress magadho' valót!" Annak a lánynak, asszonynak vagy gyereknek, aki a lekaszált búzát, árpát vagy rozsot összegyűjti, félszámos vagy marékszédő a neve. Mikor a gyerek elhagyta az iskolát úgy 12-13 éves korában, akkor fogták be marokszedőnek. Ha nem csinálta jól, bizony levették a kaszáról a csapófát és megfenekelték. Aki aratáskor kötelet csinál a kéve bekötésére, azt kötelcsinálónak, aki meg leteríti, kötelterítőnek nevezik. Általában félszámosok csinálják a kötelet, meg azok is terítik le. De ha ezt a munkát gyerekek végezték, akkor segítséget kaptak. Vagy két gyerek dolgozott együtt. Az egyik kötelet csinált, a másik terített. Vagy az édesanyja ment segíteni a gyereknek. De ha nagyobb volt a gyerek, akkor már nem kellett segítség. A félszámos maga csinálta, meg teregette a kötelet. Aki aratáskor a kévét beköti, annak neve: kivekötő. Egyéni gazdánál, ahol több volt a föld, öt ember aratott. Kettő kaszált, kettő markolt, kötött, s egy meg utánuk kaszált. Ez magának rakta a kötelet. Nem volt félszámosa. Aztán volt úgy is, hogy volt négy egészszámos meg négy félszámos. Négy egészszámos kaszált, a félszámosok markoltak. Mikor az egészszámosok levágtak egy pasztát, akkor a markokat bekötötték. A fenti két kisebb együttesnek a neve aratócsoport volt. Nagyobb létszámú volt az aratócsapat. 10-20, néha még 25 arató is dolgozott egy aratócsapatban. Az aratócsapat munkamegosztása a következő volt. Minden pár kaszás után ment egy marokszedő félszámos. Utána jött egy pár, egy félszámos és egészszámos. Egyik csinálta a kötelet, terítette és beletette az egyik markot, majd a vele dolgozó egészszámos beletette a másik markot és bekötötte. Volt még a csapatban putyinkás, aki kocsival vízért járt. Hordta a vizet az aratás helyére. Ennek is volt egy félszámosa. Ez meg széjjelhordta a vizet az aratóknak. De mikor nagy meleg volt, s az aratók több vizet kívántak, akkor mindketten hordták szét a vizet. A putyinkás két hordót tett fel a szekérre. Mikor mindketten hordták szét a vizet, az első hordó víz széthordása után a másik hordó vizet otthagyta a félszámosával. Míg ezt széthordta, addig ő egy hordóval újra elment vízért. Sályban még a mai napig is szokásban van, hogy a rokonok, szomszédok, jóbarátok az aratásban kisegítik egymást a segítség visszaadása fejében. Nemcsak az aratásban, de a gépelésben is. Az egymást kisegítő ember aztán nem nézi, hogy hány órát dolgozik, lement—e már a nap, hanem a munkát igyekszik elvégezni, mert tudja, hogy ő is úgy kapja vissza. A napszámos viszont abbahagyja a munkát, mikor nyugszik le a nap. Azoknak, akik segítségbe mentek aratni, kosztot adtak. Általában az aratóknak mindég kedveztek, mert nehéz munkát végeztek. Annak az embernek, aki egész aratásra, hordásra, nyomtatásra, később géplésre is elszegődött, villás volt a neve. Aratás után ottmaradt a termésre vigyázni. Azután segített rakodni a hordáskor, meg nyomtatott, csépelt. A villásnak búza volt a bére. Napi 3/4 rész búzát kapott, meg kosztot. 4/4 rész volt egy véka. Azért kapott csak 3/4 részt, mert a viszszamaradó 1/4 részt számították le kosztra. A cséplésnél nem így volt. Aki segítségképpen csépelt, az kosztot kapott. A napszámost meg kifizették pénzzel. Vékonyan fizettek akkoriban. (Század eleje, két világháború közti idő.) 80 fillér volt a napszám. Egy liter bor ára 16 fillér volt. Voltak szerződéses aratók is Sályban. Fizetésük keresztszámra történt. Nagyobb gazdánál minden 11. kereszt volt az aratóé, kisebbeknél meg a 10. kereszt. Az uraságnál a szerződéses aratómunkás kukoricaföldet is kapott. Aki viszont hosszabb időre, hat hónapra szegődött el munkára és fizetését erre az időre egyben kapta, summásnak nevezték. A summásoknak a termény volt a fő keresetük. Egy summás általában hat hónapra 6-7 106