Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Deme Dezső: A falu szlovák népdalkultúrája

járták az összes hadszínteret, ahová a sors és a kérlelhetetlen parancs sodorta őket. Nemes Károly bácsi pl. ott volt az Októberi Forradalom bölcsőjénél is és élvezet volt hallgatni, hogyan vett részt Kolcsak kergetésében Szibérián át. Eljutott egészen Vlagyivosztokig, onnan San Franciscóba is áthajózott, hogy valahogyan hazajöhessen, de visszatoloncolták és még egyszer megtette lovon visszafelé is az utat Szibérián keresztül, míg szeretteit újból magához ölelhette Répáshután. A katonadalok eredetiségének meghatározása nehéz dolog, mert a különböző bevonulási központokba háború idején sokfelől érkeztek a katonák, így egymástól is sok népdalt tanulhattak. Ezeket azután itt-ott át is formálták, variálták. Miskolc, Kassa, Eperjes, Lőcse volt leginkább az a város, ahová a parancs hívta a répáshutaiakat, s ezek voltak a főbb bevonulási központjaik is. A szókimondás, a háborúba való menés keserve, a háború iránti gyűlölet, a kemény felettesek elleni harag, a jövő féltése, az otthon maradottak aggodalma és fájdalma - mind visszatükröződik a katonadalok szövegében. 5. Katonadal. Panaszos és parlando rubato előadású. 2. II: Lett gúla za gulami, :|| II: Ej, krv se leje potokami. :|l 3. ||: Lepia doma hrah, kapusta, :|| ||: EJ, jak ve vojne kura tlusta. :|| 2. ||: Golyók száguldanak ottan, :|| fl: Hej, vér is folyik patakokban. :|| 3. ||: Jobb a borsó, bab is otthon, :|| II: Hej, mint kövér tyúk kint a fronton. :||