Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)
Sipos István: A bükki szlovák falvak nyelvi sajátosságai
Egészen másként alakult Répáshuta és Ujhuta kétnyelvűsége, amelyben mindig a szlovák nyelv dominált. Itt ugyanis továbbra is megmaradtak a régi kiscsoportos, családi szervezetű munkalehetőségek. Család és munkahely nyelvhasználata azonos volt. Régen az üvegművekben, később a faszén-, mészégetésnél és Répáshután főként az erdészeti munkáknál. A magyar nyelvvel a kapcsolatot a mész- és faszénárusok, s a vasgyári munkába kerültek tartották. Az első háború után a nyaralók is terjesztették a magyar nyelvet. Abban bizonyára a nyelvnek is szerepe volt, de inkább a gazdasági életnek és szemléletnek, hogy érzékelhető lakosságcserére éppen óhutáról és Újhutáról került sor. Bükki településeink nyelvjárási sajátosságai. Mai hangállomány, magánhangzók. - A vizsgált helységek nyelvjárásában öt magánhangzó fonémát (a, o, u, e, i) találunk, amelyek mindig rövidek (általános keleti szlovák sajátosság). Hosszú magánhangzó egyáltalán nincs (legfeljebb a magyar szavakban). A rendszeren belül az egyes hangok megterhelését, ill. eredetét illetően adódnak eltérések, azaz párhuzamos variánsok, a történelmi fejlődésnek - az egyes szláv nyelvekre és nyelvjárásokra jellemző — folyományaként. A tort, tolt hangcsoport csaknem egységesen trat, tlat. De ÓH,H,ÓM keleti szlovák maradványként ismeri a: hlop - de hlapec, smrot, kroguľec alakokat is. Az ereszkedő lejtésű órt, ólt általános rot-, lot- egységét viszont a középszlovák rat-, lat- bontja meg RH-án s UH-án: lazvor, razga, sőt egyedül ÓH-án: lakeť. A tért, telt > tret, tlet, ritkán adódik változat: drenki H,ÓM, - drinki RH,UH,ÓH vagy lexikáliaként smrek - smerek Az egykori 7, 6 félhangok nyugati szlovák e megfelelője az általános, de H,ÓM két esetben keleti szlovák eltérést mutat: a) a vo, so, zo elöljárószókban, b) a hím- és semlegesnemű főnevek sg. instrumentálisában: hlopom, drevom. Az egykori é fonéma rövid szótagokban egységesen e-ként jelentkezik. De a hosszú szótagokban l > i van RH,UH-án és é > e H,ÓM,ÓH-án. Ez 12 > t nyugati, de általános keleti szlovák sajátság is. E két egymást erősítő forrás érvényesítette, de csak a szavak egy csoportjában, a másik csoportban a szintén általános keleti szlovák e terjedt el (Szepes délkeleti része: Klukno, Gölnic, Korompa). 6 Az egykori e nazális megfelelője hosszú szótagokban egységes, de rövid szótagokban változatokat mutat: H,ÓH, ÓM-án a keleti szlovákra jellemző e, de RH,UH-án a nyugati szlovákban használt a: hovedo - hovado, celeci - ťelaci, prasatá - prašeta. Szabályos kettősséget mutat a semlegesek egy csoportjának -ie/ije végződése. RH,UH-án -i, H,ÓH,ÓM-án -e.jeďehi - jejeďehe/jezehe, setí - šace. Hasonló, de nem rendszeres e-i váltakozás van egyes főnévi igenevekben: hrmiť/ hermiť RH,UH, hermec H,ÓM, fučiť- fučeť/c. misliť - miílic - misleť (előfordul a szepesi nyelvjárásokban). 7 Az -l-es participium -/ előtti i > e változása is, mint Szepes délkeleti részén 8 , bár Abaújban is ismeretes. 6. ŠTOLC J.-TÓBIK Št. 1940. 10. 7. ŠTOLC J.-TÓBIK Št. 1940. 10. 8. ŠTOLC J.-TÓBIK Št. 1940. 20. 38
