Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Juhász Ágnes: Hejce településnéprajza

7. kép. Szegényparaszti lakóház egy tetőzet alatt az istállóval, valamint a ház végénél megtalálható padlásfeljáróval, 1976 követő hetekben. A kertaljai úton a gép a csűrökhöz ment, motorrésze az úton maradt, míg a cséplőrész a szérűrészben vagy másik nevén a csűrpiacon állt. Körülbelül 1-2 nap alatt kigépelték azt a gabonamennyiséget, amely a gazdaságban termett. A kicsépelt gabonát utána szórólapáttal, majd a későbbiekben szórómalommal tisztították, ezt elhelyezték a gabonatárolásra szolgáló épületrészekben, esetleg vermekben. Emellett volt a falunak olyan része, ahol azoknak csépelték a gabonáját, akik udvarához nem lehetett vagy nem volt érdemes a gabona mennyisége miatt odaállni. A faluban - mint mondották - két helyen volt ilyen rakodó, a templomnál és a temetőnél. Az adatközlők által elmondottakból kitűnik, fontos szerepe volt a csűrnek e tájon. Megfigyelhető a szérű, csűr szavakkal takart fogalmak elmosódása. Ez részben elfogadható, hisz' a „csűrös-vidéken a szérűskertek szerepébe a csűrök léptek, melyek — rendszerint körülöttük a csűrös kerttel - maguk is külön telekrésszé minősülnek. A gyakorlati célszerűség mellett a jog útjába állt annak, hogy a szóban forgó jobbágyi telekrészek elidegenüljenek a telektől".

22 A csűrök a XIX. században égtek le, s csak a tehetősebb gazdák építették a tűzvész után újra az épületeket teljes egészében. Több helyen a megmaradt anyagokat felhasználva és újjal kiegészítve, egy részét állították 22. SZABÓ István 1969.44. 112