Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Juhász Ágnes: Hejce településnéprajza

8. kép. Bádogfedelü csűr lec kerítéssel, 1976 helyre, s napjainkban szénatárolásra használják. Karbantartására nem fordítanak pénzt, bár a háztáji állattartásból jelentős mellékjövedelemhez jutnak. A sop a széna tárolására használatos, abara típusú építmény. Teteje négy oszlophoz van erősítve, ezzel a széna mennyiségéhez lehet igazítani a tető magasságát, védeni tudják az állatok számára tartalékolt takarmányt az időjárás viszontagságaitól. A faluban már nem található, de a kertben levő építmények között említik. A törekes a csűr oldalánál található a leggyakrabban. A kicsépelt gabona szalmájának tárolására szolgál, vagy gyenge, lombos ágnak, kukoricaszárnak, amelyet alomként használnak. Található néhány belőle a faluban, a leggyakrabban ott, ahol a csűr tönkrement. A szénke különálló, nyeregtetős épület. Jellemzője, hogy három oldalról zárt, a negyedik oldala nyitott. A szénkében a kocsit tartották, óvták az időjárástól. Napjainkban leggyakrabban istállónak, vagy garázsnak használják. A méhes fa épület, cseréptetővel, a lakóház mögötti részen a kiskertben, gyümölcsfák között. A félereszes méhes tetőzete és a méhpadok vagy padok falazatra vagy földbe ásott gerendákra vannak felerősítve. A mézelő méheket általában szalmafonatú fczsokban, egy-két helyen kaptárban tartják.

2 3 23. Vö.: SZABADFALVI József 1967. 61. 8 Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről 113