Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

A krasznahorkaváraljai betlehemest 1975. október 9-én vettem magnetofonszalagra Melher László 72 éves egykori uradalmi cselédtől. Figyelmemet az idős emberre Ulman Lajosné dernői krónikaíró hívta fel, aki a betlehemes szövegét elmondás nyomán lejegyezte. Egy szövegváltozatot 1940-ben Manga János tett közzé.

160 A magnetofonfelvétellel nemcsak a dallamokat rögzítettük, hanem számos újabb részletet figyelhettünk meg. Melher László legény korában, az 1920-as években Pelsőcön szolgált. Ő volt a játék szervezője és irányítója. A társait ő tanította meg az egyes szerepekre, s így minden játékos szerepét ismerve a teljes anyag megmaradt emlékezetében. Pelsőcön öt évig szolgált, majd pedig Krasznahorkaváralján, ahonnan 1940-ben Rozsnyóra költözött, s jelenleg is ott él. A betlehemest voltaképpen pelsőci variánsként is bemutathatnánk. A játék hosszabb időn át való gyakorlása Krasznahorkaváraljához kapcsolódik, ezért a betlehemest ezzel a falunévvel tüntetjük fel. A faluban két betlehemes csoport volt: a suhanc és a legény betlehemezők csoportja. A betlehemezők 4-5 napig jártak. Először karácsony böjtin (karácsony villájának, estéjének napja) déltől éjfélig, majd a két ünnep között. A legények csoportja megvárta az éjféli misét. A Kecskés és az Öreg nem mehetett be a templomba; ők kint várakoztak. A betlehemet az oltár szélére tették. Megvárták a mise végét, s azután hazamentek. A két ünnep (karácsony és újév) között más faluba is elmentek a betlehemest bemutatni, sőt Rozsnyón is megfordultak, ahol mindig nagy érdeklődéssel fogadták őket. Rendszerint pénzadományt kaptak. Az Öreg a játék végén levette a sapkáját, körbejárt és azt mondta: „Amit a kis Jézuska bocskorára szántak, legyenek szívesek ideadni." Az adományt egymás között felosztották. A betlehemezés szokása a két világháború közötti időben még élőnek bizonyult. Azóta eltűnt a hagyományból. Szerencsére egy hajdani szereplő emlékezete nyomán sikerült felidéznünk és megörökítenünk. Lévárton az utolsó betlehemjárás 1919-ben volt Horváth Lajos wo Manga János: Felvidéki betlehemes játékok. Etlin., LI. 1940. 414-418.; Gömöri magnóarchivumomban további variánsokat 1. Sajószentkirályról, Barkáról, Kuntapolcáról, Hétből. 91