Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nemcsik Pál: Ózd környéki ipari munkásság a mezőgazdaságban

életében hogyan formálódnak az emberi kapcsolatok a távollévők és az itthonmaradottak között. A probléma továbbgondolása már eredménye lehet a téma felvetésének, a múlt és a jelen dialektikus szembeállításának. A tanulmány akkor illeszkedik be a borsodi munkásság életmódját tárgyaló publikációk sorába, ha a múlt summáséletének romantikáját eloszlatja, a megszépítő messzeségből kiragadva kritikánk homlokterébe állítja, és ugyanakkor jelenünk mezőgazdasági vendégmunkásainak esetében feltárja a pozitívumokat, a konstruktív anyagi és erkölcsi hatóerőket, de küzd a visszahúzó tendenciák ellen is. 1. A summásgazda „Nincs szebb rózsa a pünkösdi rózsánál, Nincs szebb ember a mi summásgazdánknál..." (summásdal) Milyen körülmények késztették a nádasdi lemezgyár egyengető előmunkását 1929ben arra, hogy summásbandát szervezzen? Miért állt a nádasdi bányaüzem lakatosa 1969-ben egy vendégmunkásokból álló brigád élére? A kérdések felvetése számtalan objektív és szubjektív ok mellett minőségi különbséget is sejtet a „gazda úr" és a „brigádvezető elvtárs" között. Negyven év és két különböző társadalmi rendszer választja el egymástól a két személyt. Ami közös bennük, az igen mélyen keresendő, s a közös gyökér a magyar agrárproletáriátusban lelhető fel. 1.1 A „gazda úr". Faragó Kálmán (1902) egyengető előmunkás apját a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű RT. hozatta Nádasdra 1894-ben Kiskundorozsmáról. Feladata az akkor megalakított fúvószenekarban, több társával való közreműködés volt.

7 Adatközlőnk, anyja halála után visszatért Kiskundorozsmára hét testvérével együtt mivel apja megunta a gyárat. A dorozsmai tanyákon hányódott, pásztorkodott, béresnek szegődött, majd Karánsebes, Szakállháza, Sándorháza, Biléd adott szállást az otthontalanul vándorló „repatriált" agrárproletárnak. Az 1918. évi forradalom idején Aradon találjuk, mint a nemzetőrség önkéntesét. 1919 tavaszán Borossebesnél ütközött meg alakulatuk a beözönlő intervenciós csapatokkal. A segítségükre érkezett VIII. sz. páncélvonat legénysége, a „bőrkabátosok" társaságában, a székely hadosztály katonájaként vett részt a további hadmozdulatokban. Pétervásáránál összecsaptak a csehekkel, majd Zabar irányában Rimaszombatig hatoltak előre 1919 májusában. Tanúja volt Kun Béla buzdító beszédének Tiszafüred és Karcag között. Temesváron tartózkodott a Magyar Tanácsköztársaság leverése után, a román behívóparancsnak nem engedelmeskedett és visszajött Magyarországra. 1920-ban Kőröstarcsán dolgozott béresként. A jobb kereseti lehetőség reményében indult vissza Borsodnádasdra 1922-ben. Egerben hozta össze a sors Hamar Bonta Jánossal,

8 aki mindaddig szállást adott neki, amíg rendeződtek dolgai a gyárban. A nádasdi szocialisták vezetője, a Népszava egykori terjesztője igazi munkásszolidarítással patronálta az agrárproletárt, a nincstelen zsellért, akit a módosabb parasztcsaládok „gyött-ment" csavargónak titulálták. 1924-ben részt vett a bányász szakszervezet helyi csoportjának megalakításában, majd annak titkára lett. Baloldali magatartása miatt az elsők között szanálták 1924. szeptember 4-én.

9 Munkanélküliként csavargott az országban 1934. április 30-ig. A szakszervezetben vállalt szervező munkája miatt a nádasdi csendőrök bántalmazták, haját kitépték. A csendőrök brutális magatartása miatt pert is indítottak, de ezt a helyi elöljáróság vezetői elsimították, meghamisítva a felvett jegyzőkönyvet. 1926-ban három hónapot járt Csepelen a gyárkapuhoz felvételre, de az ő nevét nem szólították. Ipacs Vendel és Bajsza Ferenc, volt nádasdi munkások adtak szállást és 5 Foglalkozások és életmódok 65