Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nemcsik Pál: Ózd környéki ipari munkásság a mezőgazdaságban

kegyelemkenyeret neki a Vágóhíd utca 28-ban. „A Dunaparton sétáltam, amikor bealkonyodott. Gondoltam, megkeresem a Duna fenekét. Megszólított egy ember: ugye maga 'facér'? Van-e szállása? Ha nincs jöjjön velem. El is vitt a parlament melletti térre, ahol a nagy lónak a szobra állt. Ott aludtam a lónak a hasában, mert az ismeretlen barátom ott adott szállást." 1929-ben híre járt, hogy a leleszi, domonkosi, erzsébeti summások már készülődnek. Varga Bálint, terpesi summásgazda, a terpesi agrárszocialisták neveltje

10 átadta Faragó Kálmánnak a summásbanda szervezésének jogát. Munkanélküli lévén, örömmel kapott az alkalmon, mert a család megélhetését ezzel biztosítani tudta. A terpesi főgazda nem kapott munkást a falujában, Faragó Kálmán annál inkább. 95 főből álló summásbandát szerződtetett. A csapatban 60 fő Domaházáról, 20 fő Arióról és 15 fő Borsodnádasdról jött. Hat hónapos summásmunkára szerződtek le Toponán (Somogy m.), Fészerlaki uradalmához. Mennyi hatás érte a summásgazdát, amíg a summásbanda élére állt? A nádasdi és terpesi agrárszocialisták gazdasági és politikai harca, a dorozsmai béreskedés keserű évei, a vöröskatona sorsa, a szakszervezeti mozgalom és az ebből fakadó munkanélküliség, üldöztetés. Egzisztenciális kényszer ösztönözte arra, hogy osztályostársaival együtt vállalja a summáséletet. A kialkudott kommenció

11 kizárólag a család létminimumának biztosítására volt elegendő, s különösen érvényes ez a nagy gazdasági világválság éveiben. 1.2 A „brigádvezető elvtárs." Az „új summásgazda" élet- és munkakörülményei lényeges eltérést mutatnak a valódi summássághoz viszonyítva. Bakos Kálmán (1935) szülei, nagyszülei agrárproletárokból lettek gyári munkások. Rokonsága tevékenyen résztvett mind a szakszervezeti mozgalomban, mind a Magyar Kommunista Párt szervezésében.

12 1959-ben nősült, 1960-ban már építkezett. Felesége jómódú parasztcsaládból származott. A Borsodnádasdi Bányaüzem szívesen fogadta és jól megfizette a fiatal szakmunkásokat, így Bakos Kálmánnak is akkor biztosított munkahelyet, amikor az üzem napi 50 vagonos termelésről fejlődésben volt a 100 vagonos teljesítményre.

13 A bányánál eltöltött tíz év után. 1969-ben 3.500 Ft. havi fizetése volt. Ehhez járult még a szénjárandóság és az évenként rendszeresen biztosított hűségpénz. Az „új summásgazda" iparból származó jövedelme, amely évente minden esetben meghaladta a 40 000 Ft-ot, elegendőnek bizonyult a háromtagú család fenntartására. Nem egzisztenciális kényszer, nem a munkanélküliség, nem a télire való biztosítása ösztönözte arra Bakos Kálmánt, és hozzá hasonlóan több száz, vagy ezer munkást, hogy mezőgazdasági idénymunkássá minősüljön át évente néhány alkalommal. A 24 nap fizetett szabadság terhére vállalt kétszer kétheti munkát évenként. Két hetet a búza betakarításakor, két hetet a kukoricatörés alkalmával. Keresete részben a Polski Fiat fenntartására, részben a lakberendezés korszerűsítésére (pl. központi fűtés bevezetése) szolgál, ill. az állattenyésztésen keresztül a pénz újra „megfiadzik." A Sárszentmihályi Állami Gazdaság (Fejér m.) pedig hívja és várja a nádasdi munkásokat. A brigádvezető elvtárs 12—16 fős csapatokat szervez. A csapatok főleg a Borsodnádasdi Bányaüzem műhelyének dolgozói közül kerülnek ki (lakatos, hegesztő, esztergályos, villanyszerelő, kovács szakmunkások). Évi fizetett szabadságukat úgy időzítik, hogy a brigád lehetőleg azonos időben vehesse ki szabadságát. Legfeljebb egy-két napot biztosítanak porátkávdX.

14 A lemezgyárban még könnyebben megoldható az inventálás idején

15 a tömeges szabadságolás, de a bányánál ez nehezebb. Napjainkig probléma a bányaüzem vezetői számára, hogy a kétlakiak kimaradozása ellenére biztosítani tudják az üzem termelését. 66