Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Sárgavirág, ha leszakítanálak, Mit mondanál rózsám, ha elhagynálak, Mit mondanék, ha így hozta az idő. Sohse voltál igaz szívű szerető. (Ballá, 1893) 50. özvegyasszonynak egy lánya olyan nagyon szomorú, Bánatrózsából van fonva fejére a koszorú, Két orcája olyan, mint a liliom, Nagy betűvel van ráírva a szívbeli fájdalom. Húzd el nekem azt a nótát, mert én bánatos vagyok, A bekölci, a bekölci bíró fia én vagyok, Én nálamnál szolga legény boldogabb, A világon csak én vagyok a legboldogtalanabb. Mikor jöttem, mikor mentem a pesti gyakorlatra' Kis pej lovam négy lábáról mind lehullott a patkó, Nyisd ki kovács leveles kis kapudat, Vasald meg a, vasald meg a kesely lábú lovamat. Haragszik én, haragszik én rám a szeretőm anyja, Hogy a fia, hogy a fia petrezselyem, nem zsálya, Minden ága rozmaringot nyílana, Mégse, mégse, mégse kellene az ő fia. (Bekölce, 1893) 51. Goróf uram, kérem legyek szíves, Engedje meg, hogy legyünk mink egyes, Hallod pajtás, mit károg az holló, Kovács József lett a szolgabíró. (Sirok, 1894) 52. Ferenc József mezítláb ment a bálba, Mert nem volt kész aranypatkós csizmája, Kilenc kovács nem akarta vállalni, Mert nem tudott aranypatkót csinálni. (Sirok, 1894) 53. Kis kertembe (de) kis kertembe három bokor kakukfű, Gazda legény (de) gazda legény a szeretőm, az a hű, Gazda legény (de) három, négy is kerülget, Gazdaságért (de) gazdaságért nem adom a hűséget. 153