Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Kis pejlovam (de) kis pejlovam nyomát elmosta a víz, Már én hozzám (de) már én hozzám kis angyalom ne is bízz' Ha bízol is, nem ér az már semmit se, Már én többet (de) már én többet nem szeretek senkit se. Ablakimba (de) aiblakimba kerek mályva cserépbe, Arra ment a (de) arra ment a csendőr káplár, letépte, Csendőr káplár add vissza a mályvámat, Hadd öleljem (de) hadd csókoljam meg a kedves rózsámat. (Apátfalva, 1893) 54. Házam előtt topolyafa nem látszik, Minden éjjel háromszor kivirágzik, Olyan alma terem rajta homorú, Édes rózsám, mért vagy olyan szomorú? Házam előtt topolyafa, de magos, Tetejébe sárgarigó turbékol, Sárgarigó mindig csak azt énekli, Jaj de boldog, aki egymást szereti. (Terpes, 1894) 55. A terpesi csárda zsindelyes, Benne van a rózsám, mindenes Minden a kezére van adva, Csak én vagyok tőle elzárva. (Terpes, 1894) 56. Kis Terpesen végigmenni nem merek, Mert azt mondják, fekete gyászt viselek, Gyász már nékem még a slingolt kendőm is, Mert elhagyott engem a szeretőm is. Kisi kertembe rozmaringot ültettem, Este, reggel hideg vízzel öntöztem, Megártott a, megártott a tövének, Mind bolond lány, aki hisz a legénynek. (Terpes, 1894) 57. A terpesi berekbe, a terpesi berekbe, de berekbe, Ültem fekete selyem, ültem fekete selyem nyeregbe, 154