Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

annyira beszélt neki, hogy így, hogy úgy, ha Uram többen leszőnk, többet keresőnk, — utoljára is megfogadta. Másnap elmennek az erdőn két kis riska ökrön, meg egy fa-tengelyű szekerén azért a gallyért, akit tennap a gazda szedegetett. Mikor kiérnek, kérgyi Jankó: — Hát oszt minek lesz ez gazduram? — Tüzelnyi fiam. — Ej gazduram — feleli rá Jankó —, mán csak nem viszőnk haza ilyen szedett-vedett rossz gallyakat. Megálljon, majd megrakom én a szekeret. Akkor Jankó fogja a fákat, húzza ki tövestül, oszt rakja a kocsira. A gazda csak ámul, mi lesz ebből? Utoljára is azt mondja: — Elég lesz már Jankó fiam, mert eltörik az a rossz szekér. — Ne gondoljék vele gazduram! — vigasztalja Jankó, aztán egyet pattint az ustorval, arra a két riska ökör olyan vígan húzza a szekeret, mintha semmi se lett vón' rajta. Ahogy mennek hazafelé, tanálkoznak egy jómódú parasztemberrel, aki négy ökrön ment, meg vastengelyű szekerén. Mikor elhaladnak egymás mellett, azt mondja a jómódú gazda: — Hallja-e kiéd, cseréljük el ezt a négy ökröst azért a kettőért. A szegény ember szó nélkül belement a cserébe, a fát átrakták a vastengelyű kocsira, oszt négy ökrön vitték haza. Másnap regvei mondja a gazda Jankónak: — No fiam, van már jó négy ökrőnk, gyerőnk ki szántanyi. Én majd előre mének, csak itthon ne hagyj valamit. — Dehogy hagyok gazduram! — Avval kimentek a földre. De hogy im egész álló éccaka esett az eső, az ekére nagyon rátapadt a főd, oszt hogy nem volt mivel letisztogatni, azt mondja a gazda: — Ejnye, Jankó fiam, otthon hagytad az üsztökét, szaladja haza érte. Egybe szalad hát Jankó, nagy fütyörészve, ollyan habalykórosan

1 hazafelé. A gazdasszony már messziről észreveszi, hogy közeiegyik Jankó. Szörnyen zavarba jött, mert im a református tiszteletes úr volt nála éppeg, akivel nagyon értették egymást. Azt mondja az asszony a papnak: — Édes lelkem, bújj idi a pitarba' a teknyő alá. — A pap szavát fogadta, oda bújt, de hogy a búzás verem is ott vót, zsuppsz! a pap beleesett a verembe. Mikor Jankó hazaér, kérgyi a gazdasszony: — Minek gyöttél haza Jankó fiam? — Nem egyébért, aszonta a gazduram, van már jó négy ökrőnk, hát elszántogat ő maga is, én pegyig csépeljek idi haza vetni való búzát. A búzás vermet meg seperjem ki, porkoljam

2 ki, oszt úgy öntözzem bele a búzát, akit kicsépelek. Az asszony csak küldözgette vissza Jankót, hogy im holnap is csépelhet, de a fiú nem hallgatott rá, ha' kiment az estállóba zsúpért, a pitar1. bolondosán 2. pörköljem 222