Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

ban a teknyőt felvette, a szalmát meggyújtotta, hogy majd kiporgolja a vermet. Hát lelkeim teremtette arra a pap elkezd a veremből kiabálni: — Jaj, jaj! Jankó fiam, ne égess meg. — Hát a Tiszteletes Ür ittég van? — kérgyi Jankó, oszt kisegítette a papot a veremből. Mikor a Tiszteletes Űr kikerül a véreimből, azt mondja: — Hallod-e te Jankó, ha csak búza kell, adok én tizenkét köblöt, csak meg ne mondd gazdádnak, hogy itt vótam. No jó. Elment hát Jankó a paphoz, elhozta a tizenkét zsák búzát, beleöntötte a verembe. Hát ha hiszik, ha nem, az a verem úgy telyi lett, hogy egy szem nem sok, de annyi se fért vón már bele. (Én csak úgy láttam, mint most, azért úgy higgyék, ahogy akarják.) Itt mi telik a dologból? Nem egyéb, a nagy fene hazugság, az is apróbb, mint a mák. Jankó fogta, kapta az üsztökét, szaladt vele a szántóiődre, oszt szántogattak ők estyig. Másnap regvei megint kimentek a szántóföldre. Jankó az ökröknél, a szegény ember meg az ekeszarvánál. De hogy im az eke vékonyan járt, a gazda meg mélyebben szerette volna venni, odaszól a szolgának, hogy hun a balta? — Ejnye! gazduram, azt biz' otthon feledtem, szaladok érte. — Avval elment. A Tiszteletes megént ott volt az asszonynál. Ahogy Jankó közeiegyik, az asszony egybe észreveszi, s mondja a papnak: — Eriggy édes lelkem, szaladj fel a pallásra, oszt bújj bele a szalonnás szuszékba! A pap úgy is tett. Mikor Jankó beköszön a pitarajtón, kérgyi a gazdasszony, hogy mért gyütt? — Tudja gazdasszony — így mondja Jankó —, jó négy ökrőnk van, hát megyén az bátran. A talyiga tengelye meg nagyon sovány, oszt sivalkogyik. Azért küldött hát a gazduram, vinnék egy darab hájat a szalonnás szuszékból, hogy a tengelyt megkenegessük. — Megállj fiam! majd hozok én! — mondja az asszony nagy ihedten. — De nem tudja kiéd, hogy mennyi kell. — Avval oszt Jankó kapja a nagy kést, felszalad a pallásra, a szalonnás szuszék fedelit felnyitja, a szuszékban megkapja a pap fejit, hogy majd levágja, Arra a pap feljajdul, oszt ígér Jankónak tizenkét oldal szalonnát, csak ne bántsa, s meg ne mondja a gazdájának, hogy itt volt. No jó. Jankó belegyezett, a tizenkét oldal szalonnát hazavitte, berakta a szuszékba, avval kapta a baltát, kisietett a gazdájához. Harmadnap regvel újfent kimentek szántogatni, most meg Jankó a vizeskorsót feledte otthon, pegy' a gazdája lelkire kötte, hogy kivigye magával. Itt, úgy kilenc óra tájba lehetett az idő, megszomjazik a gazda. Kéri a korsót, de hogy im nincs sehol, egybe hazaszalajtja Jankót. 223