Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Hováth Zita: Borsod megye és Miskolc parasztsága az Úrbérrendezés idején
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVII (2018), 49—56. BORSOD MEGYE ÉS MISKOLC PARASZTSÁGA AZ ÚRBÉRRENDEZÉS IDEJÉN1 Horváth Zita Miskolci Egyetem ВТК Absztrakt: Borsod megyének 196 helysége volt a 18. század második felében, 10 mezőváros, köztük Miskolc. A megyére a kisbirtok volt a jellemző, 1770-ben kb. 400 birtokossal számolhatunk, túlnyomó többségük nem rendelkezett 1-2 jobbágynál többel, sőt még többen voltak, akiknek csak zselléreik voltak. A települések többsége több birtokos kezén volt, 71 helységnek volt egy földesura, közülük 41 világi, 30 egyházi birtokos kezén volt, találni közülük jelentőseket is. A világi birtokosok összesen több jobbágytelekkel, jobbággyal és zsellérrel rendelkeztek, mint az egyháziak, de a legnagyobb egyházi birtokos, az egri káptalan nagyobb birtokkal rendelkezett, mint a legnagyobb világi, a diósgyőri koronauradalom. Az uradalomhoz tartozó települések között találjuk Mezőkövesdet, Mezőkeresztest és Miskolcot, a megye tíz mezővárosa közül hármat. Az uradalom és a megye legnagyobb települése kétségkívül Miskolc volt. Összességében elmondható, hogy a megye településeinek, paraszti népességének (jobbágyok és zsellérek) több mint a fele jelentősebb birtokosok kezén volt (15 világi és 7 egyházi), míg a több száz kisnemes a „maradékon” osztozott, sokuknak jobbágya nem is volt, csak 1-2 házas vagy házatlan zsellére. Kulcsszavak: úrbérrendezés, jobbágyok, zsellérek, paraszti vallomások („kilenc kérdőpont”), örökös jobbágyok, szabadmenetelű jobbágyok Jelen tanulmányban Miskolc paraszti társadalmával foglalkozom, szükségszerűen Borsod megye parasztságának viszonyaira is kitérek. Elemzésem leginkább az úrbérrendezés forrásain nyugszik, főként a paraszti vallomások (másként „kilenc kérdőpont”) és az úrbéri tabellák iratanyagán, de egyéb források mellett természetesen mindazokra a művekre támaszkodom, amelyeknek tárgya Miskolc társadalma volt. Részletesen magát az úrbérrendezést nem mutatom be, ezt mások mellett magam is több tanulmányban megtettem (egyebek mellett: Horváth 2009). BORSOD MEGYE BÍRT OKSZERKEZETE ÉS JOBBÁGYSÁGÁNAK RÉTEGZŐDÉSE AZ ÚRBÉRRENDEZÉS IDEJÉN2 Jobbágyok és zsellérek Borsod megye3 a 18. század végén, az első népszámlálás adatai alapján 196 településből állt, szabad királyi 1 A tanulmány az OTKA К 100955 számú pályázatának támogatásával készült. 2 Borsod megye parasztságával ezt megelőzően két tanulmányban foglalkoztam már (HorvAth 2012; 2017), ill. két tanulmányban más megyékkel történő összehasonlítás okán elemeztem a borsodi parasztság helyzetét (Horváth 2008; 2009). 3 1950-től a jelenlegi Borsod-Abaúj-Zemplén megye része, 1923-ig önálló. városa nem volt a megyének. A településhálózatot 10 mezőváros, 19 praedium és 167 község alkotta. A 196 település tényleges népessége a II. József-féle népszámlálás idején 134 223 fő volt, viszonylag nagyszámú, 10 207 fő nemességgel (Danyi-Dávid 1960, 42-48). A 10 mezőváros a következő: Miskolc, Diósgyőr, Ónod, Mezőcsát (Miskolci járás), Mezőkövesd, Mezőkeresztes (Egri járás), Sajószentpéter (Szentpéteri járás), Szendrő, Edelény, Aszaló (Szendrői járás). A megyében az úrbérrendezés lefolyása két lépcsőben történt, 1767-ben csak a diósgyőri koronauradalom településeiben végezték el a kilenc kérdőpontos felmérést — Miskolcon kívül Diósgyőr, Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Hejőcsaba, Kisgyór, Ládháza, Óhuta, Parasznya, Radostyán, Sajóbábony, Sajókápolna, Sajópetri, Varbó tartozott még az uradalomhoz, — az egész megyében 1770-ben (Tóth 1991).4 Az alábbi adatok az úrbéri tabellák és a kilenc kérdőpontos vizsgálatból származnak {1—2. tábládat, közölve Horváth 2017, 67). Az úrbéri tabellákban 6675 jobbágyot, 4089 házas és 584 házadan zsellért írtak össze, tehát a jobbágyok száma meghaladta a zsellérekét. 4 Tóth Péter adta ki a kilenc kérdőpontos felmérést, más néven paraszti vallomásokat. Ö az 1770-ben készült kilenc kérdőpontos felvételeket közölte, 10 település esetében közölte az 1767-es és 1770-es változatot is.
