Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Hováth Zita: Borsod megye és Miskolc parasztsága az Úrbérrendezés idején
50 Horváth Zita Járás 3-5 hold 5-10 hold 10-16 hold 16-26 hold 26-50 hold 40-60 hold Jobbágyok száma összesen Miskolci 199 403 637 16 83-1338 Egri 116 677 1159 24 439 50 2465 Szentpéteri 22 497 555 102 180 2 1358 Szendrői 54 357 774 235 94-1514 Összesen db 391 1934 3125 377 796 52 6675 1. táblázat. A telkes jobbágyság rétegződése a telek mérete alapján. (Összeállítva az úrbéri tabellák alapján: MNL BAZML Acta politica, IV. 501/b, XXII. sz. iratsorozat.) Table 1. Sodal stratification of serfs by the sitfe of their allotments. (Assembly of the Urbárium tables, MNL BAZML Acta politica, IV. 501/b, XXII.) 1 Járás Házas zsellér Házatlan Összesen ! Miskolci 2158 251 2409 Egri 862 146 1008 Szentpéteri 472 101 573 Szendrői 597 86 683 Összesen 4089 584 4673 2. táblázat. A zsellérek száma járásonként. (Összeállítva az úrbéri tabellák alapján: MNL BAZML Acta polidca, IV. 501/b, XXII. sz. iratsorozat.) Table 2. Number of cottars hy districts. (Assembly of the Urbárium tables, MNL BAZML Acta politica, IV. 501 /b, XXII.) E két táblázatból azonnal kitűnik, hogy a telkes jobbágyság túlnyomó többsége — csaknem a fele — a 10—16 hold, vagyis a 3/8 és fél telek közötti nagyságú földekkel rendelkezők közé tartozik. Nagyon kevesen vannak az ennél nagyobb telekkel bírók, 10 holdnál kevesebb földje pedig a jobbágyok egyharmadának van. Az országos átlag is féltelek körül volt. Az Egri járásban a telkes jobbágyok száma sokkal nagyobb, mint a másik háromban. Feltehetően ez a járás szenvedett a legtöbbet a török hódoltság idején, ezért a nemesség elmenekült erről a területről, így a 17. században a járást is fel kellett számolni. A Rákóczi-szabadságharcot követően, az újratelepítés/újratelepülés során bőven volt föld a gazdálkodni akaró jobbágyok, azaz a jobbágytelkek számára, emiatt szívesen telepedtek meg itt gazdálkodni akaró parasztok, ráadásul kevésbé számíthattak erőteljes földesúri terhekre, hiszen szükség volt munkaerőre. Az úrbéri tabellákból kitűnik, hogy a Miskolci járásban 1338 telkes jobbágy és 2409 zsellér élt (a paraszti népesség 35,71%-a telkes jobbágy, 65,29% a zsellér), az Egri járásban 2465 jobbágy és 1008 zsellér (70,98% a telkes jobbágyok aránya, 30,02% zsellér), a Szentpéteri járásban 1358 jobbágy és 573 zsellér (a paraszti népesség 70,33%-a telkes jobbágy, 29,67%-a zsellér), a Szendrői járásban pedig 1514 jobbágy 683 zsellér (68,91% telkes jobbágy, 31,09% zsellér). Tehát egyedül a miskolci járásban haladta meg a zsellérek száma a telkes jobbágyokét. Ez mindenekelőtt a megyeszékhelynek, Miskolcnak köszönhető, ahol csak zsellérek éltek, számuk pedig meghaladta az 1000 főt. A mezővárosokban lakó paraszti népességből 1192 volt telkes jobbágy, a zsellérek száma 1887 főt tett ki. Míg a megyében, amint láttuk, több jobbágy élt, mint zsellér. Az 1887 zsellérből 1666 fő házas (88,29%), s mindössze 221 fő házatlan zsellér. Az 1192 telkes jobbágy 42,28 százaléka, 504 fő 10—16 hold közötti birtokon él, ami megfelel a megyei átlagnak. A zsellérek száma a jobbágyokét a mezővárosok közül Miskolcon, Diósgyőrben, Ónodon, Sajószentpéteren (Horváth-Tóth 2010, 166-192)5 és Szendrőn haladta meg. Ennek valószínűleg az az oka, hogy ezek voltak a megye legrégebbi mezővárosai, amelyek viszonylag keveset szenvedtek a török pusztítástól. Jellemző rájuk — különösen Miskolcra —, hogy a 16. század folyamán nagyon sok nemes telepedett le bennük jobbágyhelyekre, ami után taxát fizettek, vagy adományként, vagy zálogban megszerezték azokat, emiatt lecsökkent a jobbágytelkek száma. További ok, hogy ezen mezővárosok közül négy — Miskolc, Sajószentpéter, Diósgyőr, Szendrő - mezőgazdaságában a szőlőtermelés volt a meghatározó, kevésbé a gabonatermelés, mint 5 A Sajószentpéter úrbérrendezéséről szóló fejezetet Horváth Zita írta.
