A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - GÁL-MLAKÁR Zsófia: Tomori Pál, Benkner János és a sajókazai pasztofórium lehetséges kapcsolatáról.

Tomori Pál, Benkner János és a sajókazai pasztofórium 275 kézmosó medence, szőnyegek, illetve ruházati darabok) mellett Tomori összesen 5500 forint kézpénzt hagyott letétben (NAGY et al. 1865, 404; RADVÁNSZKY 1879, 3). Az irat, mint magyar nyelvemlék is nagy értékkel bír, de Tomori anyagi helyzetére és közvetetten gazdálkodására is fényt vet. A fent említett összeg ugyanis olyan nagyságrendű, melyet egy közepes gazdálkodó, egyszerű hivatalnok, Tomorihoz hasonló rangú várnagy fizetéséből nemigen takaríthatott volna meg.

5 Szintén jól mutatja az anyagilag emelkedő Tomori egzisztenciális helyzetét, hogy ezekben az években újabb és újabb birtokokat vásárolt meg (FRAKNÓI 1881, 305),

6 illetve nyer új adományt már meglévő birtokaira.

7 A Tomori család további anyagi felemelkedésének záloga Erdélyben keresendők. A sókamarák feletti ellenőrzés nagy bevételi forrás lehetett, bizalmi állás volt, az adatok azt mutatják, hogy igen jelentős részét tette ki a királyi bevételeknek. Emellett a kolozsmonostori konvent jószágigazgatójaként és a szászok adójának beszedésével is megbízott szakemberként olyan gazdasági kapcsolatokat épített ki a vagyonos szász patríciusokkal, amelyek bizonyíthatóan jól jövedelmeztek számára. A brassói bíróval, az idősebb Johann Benknerrel különösen is közeli, baráti viszonya alakult ki Tomorinak (NUSSBÄCHER 1988, 28). A brassói városi levéltár által őrzött iratok között több olyan is szerepel, amelyek a kettőjük közötti üzleti kapcsolatra is utalnak 5 A korszakban egy várnagyságot viselő, vagy más bizalmi állást betöltő szervitor fizetése átlagosan évi 2-300 Ft körül mozgott (VARGA 1981, 35). 6 1506. október 12-én Thornallyay Jánossal 3000 aranyforintért vásárolta meg Lórántffy Tamás abodi és boldvai birtokát. 1510-ben Ambrusházi Márton özvegyétől vásárolta meg annak damaki birtokát, 1517-ben pedig Seleb és Felsővadász birtokába jutott unokatestvérével, Lőrinccel és Thornallyay Jakabbal. 7 Tomori, ambrusházai és berkeszi birtokaira 1506ban nyer új adományt a maga és unokatestvérei, Antal és Máté számára. (GYÁRFÁS 1911, 105).

8 A téma szempontjából koránt sem érdektelen ennek a kapcsolatnak néhány elemét röviden felvázolni. JOHANN BENKNER ÉS TOMORI PÁL Az idősebb és ifjabb Johannes Benkner a kortárs brassói szász orgonista, Hieronymus Ostermayer német nyelvű, csupán másolatban fennmaradt évkönyvében is több alkalommal feltűnnek. Nagy valószínűséggel Tomori az idősebb Benknerrel állhatott gazdasági kapcsolatban, aki már 1505-től városi tanácsos volt, 1511-ben fónagy, és mint fia is később több alkalommal, 1511-1513, 1515, 1517-1518, 1521, 1523, 1525-1526 között a brassói városbíró hivatalát töltötte be (OSTERMAYER 2005, 121). Fia, az aranybányatulajdonos ifjabb Johannes Benkner 15351540 között tanácsnokként, 1543-1546 között fónagyként (Stadthann) szolgálta városát (OSTERMAYER 2005, 128), míg mint városbíró 1547-48 (OSTERMAYER 2005, 42-43), 1550-52 (OSTERMAYER 2005, 45, 49, 53), 1555-1560 (OSTERMAYER 2005, 59, 63, 65, 66-67) és 1565-ben (OSTERMAYER 2005, 72) szerepel az évkönyvekben. Ezalatt pedig 1549-ben és 1562-65 között törcsvári várnagy is volt. Esküvőjére a krónika szerint 1549-ben került sor Stefan Knecher, a nagyszebeni székbíró leányával, Apollóniával (OSTERMAYER 2005, 45). A reformáció lelkes támogatójaként 1560-ban románra fordíttatta a négy evangéliumot és Johannes Fuchs-szal együtt finanszírozta az első papírmalom elindítását (OSTERMAYER 2005, 40).

9 A város életében játszott szerepét jelentősen megnöveli az, hogy jelentős reformokat vezetett be a városi közigazgatás, hivatali ügyvitel életében (NUSSBÄCHER 2011, 300). 8 Ezen levelek között egy arról emlékszik meg, hogy egy ízben Tomori utasította Brassó városát, hogy az évi adóból Benknernek fizessenek ki bizonyos összeget. 9 A kiadvány 1559-ben Brassóban készült (eRMK CD-ROM 82. sz.; PETROV 1890, 303).