A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Gál-Mlakár Viktor: „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!" Megelőző régészeti feltárás a sajószentpéteri református nagytemplom körül

Sajószentpéter 14. századi fejlődését jól mutatják az ún. pápai tizedjegyzékben található adatok is. Ezek szerint 1332-37. között egy esetben 24 garast,

6 majd egy másik alkalommal 20 garasnyi tizedet fizetett.

7 Az összeírások azt mutatják, hogy a plébánosa által fizetett decima szerint egy mezővárosi szintű lakosság élhetett a településen, hasonlóan Edelényhez vagy Szikszóhoz.

8 Korai, Szent Péterről nevezett egyházának és Simon nevű plébánosának első említése 1304-ből ismert.

9 A pápai tizedjegyzékben, jó három évtizeddel később már egy bizonyos János nevű papját találjuk.

1

0 A 14. század elejéhez, közepéhez köthető fejlődés oka elsősorban a szőlőtermesztésben és borkereskedelemben keresendő, melynek indukálója és egyben célállomása Gömör vármegye fejlődő bányavidékei, Rozsnyó és Pelsőc környezete. A közeli Miskolchoz hasonlóan, Sajószentpéteren is a lakosságszám növekedése miatt vált szükségessé a település tudatos bővítése. Erre itt is, mint Miskolc esetében, északi irányba került sor egy új, mesterségesen létrehozott, elnyújtott, szabályos oldalú háromszög alakú piactér, a mai Kálvin tér kialakításával. Mindkét település korai temploma mellett egy új egyházi épületet is emeltek a város új központjában." A Sajószentpéter központjában ma is álló, a hagyományok szerint ősinek tartott templom védőszentjéről kezdetben mind a helyi közösség, mind a korai történetírók úgy gondolták, hogy az azonosítható a városnak nevet adó, és a város pecsétjén is szereplő Szent Péterrel és Pállal. Azonban már a 17-18. század fordulójának egyházlátogatási jegyzőkönyvei közvetetten tisztázzák ezt a kérdést, miszerint a város déli felében a Miskolcra vezető főút keleti oldalán fekvő, mára már elpusztult templom patrónusa volt Szent Péter és Pál. A városrészt forrásaink már a 16. századtól Kiskassának nevezik. Az 1765-ben épített római katolikus templommal és temetővel szemben, egy kis előhegyen rejtőző templomrom részleges régészeti kutatására az 1990-es évek második felében került sor Wolf Mária, majd Pusztai Tamás vezetésével.

1

2 A mai református nagytemplom egykori védőszentjének meghatározását Kazarecki Noémi és Tóth Péter végezte el. Az általuk felkutatott és bemutatott forrásokat használtuk fel dolgozatunkhoz. Borsod vármegye Sajószentpéteren ülésező megyei közgyűlése két olyan Ítéletet is hozott, melyben a peres feleknek a kötelező eskütételt a település templomában kellett teljesíteniük. 1409 májusában egy bizonyos Kaza-i Gyulának kellett harmadmagával tisztító esküt tennie a sajószentpéteri Szent Miklósról nevezett templomban, miszerint három évvel korábban valóban nem ő követett el lopást a Pásztó-i család kárára.

1

3 Majd 1412 novemberében, egy Garai Miklós nádor által hozott ítélet szerint, Puthnok-i Benedek mesternek szintén a sajószentpéteri Szent Miklós templomban kellett harmadmagával tisztító eskü letétele mellett tisztáznia magát egy gyilkosság vádja alól.

1

4 Ezen adatok alapján tehát Sajószentpéter másik templomának védőszentje Szent Miklós volt, melynek első említését a fent idézett 1409. évből ránk maradt oklevélben találjuk. Tóth Péter kutatásai tisztázták a templomnak helyet adó új piactér kialakításának 6 Mon. Vat. 322. 7 Mon. Vat. 363. 8 Tóth 1994. 114. 9 Tóth 2009. 151. 10 Mon. Vat. 322. 11 Tóth 1994. 115. 12 HOM Régészeti Adattár 162. doboz. 13 1409: Dl 89671; ZSO II. 6811. Kazarecki 2004. 145.; Tóth 2009. 160. 14 1412: Dl 89709; ZSO III. 2914. Kazarecki 2004. 145.; Tóth 2009. 160. 225