A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Gyulai Éva: Árpád-házi Szent Erzsébet és Sziléziai Szent Hedvig kultusza a késő középkori Szepességben

igazgatója és a káplánok kötelesek egyenként rekviemet mondani, majd egy héten keresztül énekes misék következnek. A kápolnaigazgató vasárnapi Szentháromság-miséjén a káplánoknak kell énekelniük, a hétköznapi halotti misemondásokon a káplánok egyedül, a rektor nélkül is szolgálhatnak az alábbi rend szerint: hétfőn rekviem az elhunytakért, kedden mise Szent Imre nevére a collectával, szerdán a bűnökért, csütörtökön Krisztus Teste-mise, pénteken mise az Ur szenvedéséről, szombaton mise a Boldogságos Szűzre. A halotti misék végzése mellett a káplánokat mindennap további négy misemondásra kötelezi az alapítvány, ezen felül a Boldogságos Szűz hóráit is el kell végezniük reggel és este. Tescheni Hedvig halott férje és sógora javára tett misealapítványa csak a fejedelmek halotti reprezentációjához mérhető, s az aprólékos előírás igazolja, hogy a tescheni hercegnőnek milyen kivételes gondja volt a liturgiára, a zsolozsmák és misék pontos elmondására, köztük a magyarországi egyházi zene egyik legrégibb emlékére, az Imre-misére, amelynek híres, Imre királyi származását dicsőítő szekvenciáját - Stirps regalis - is elénekelték a szepeshelyi templom Krisztus Teste-Boldogasszony kápolnájában. Szent Imre zsolozsmája egyébként Szent Erzsébet offíciumának hatására és mintájára született ugyancsak a 13. században.

126 így talán még inkább érthető, hogy Lőcsén miért szerepelnek zsolozsma-szövegek az oltáron. A devotiójában és patronátusában is kivételes, igényes asszony temetése is hercegnőhöz illően és a hitbuzgóságában szent elődeit követő asszonyhoz méltóan ment végbe. Az 1521. április 6-án a trencséni várban elhunyt Hedvig temetésére fiai, János és György örökös szepesi grófok Fülöp Jakab nap előtt hétfőn (ápr. 29.) írták meg a meghívót, amelyben Aldozócsütörtök utáni vasárnapra (máj. 12.) tűzték ki a szepeshelyi temetés napját.

127 Hat héttel halála után, 1521. május 6-án, Aldozócsütörtök vigíliáján, zuhogó esőben, hatalmas sárban hozták a hercegnő holttestét Trencsénből Lőcsén át Szent Márton hegyére, a szepeshelyi prépostsági templomba, a Szapolyai család temetkezőhelyére, sógora, férje és elhalt gyermekei mellé. Amikor a menet közeledett Lőcséhez, a város lakosai elémentek, mégpedig a városfalakon kívüli leprások házán is túl. 30 lovas egészen Szepesdarócig lovagolt, teljesen feketébe öltözve, s itt csatlakoztak a temetési menet élére. A lőcsei tömeg, köztük Paul Oesterreicher főbíró és négyen a szenátus tagjai közül, valamint a többi szenátor, illetve a klérus papi és szerzetesi képviselői, nemkülönben a férfiakból és nőkből álló tömeg, a leprások házának egyházában várta be a menetet, majd csatlakozott a processzióhoz úgy, hogy a halottas kocsi előtt vonultak. A halottat szállító fekete kocsi elé 8 fekete lovat fogtak, a kocsin négyen ültek, és egyfolytában zsoltárokat olvastak fel.

128 A menetben fehér lovon ült Szapolyai György, az elhunyt fia 30 126 Dobszay 2000. 127 EK Coll. Pray. XXV. 128 De morte ducisse Hedvigis relictae magnifia domini domini Stephani de Zapolia perpetui comitis Scepusiensis. In anno Dmoini 1521 sedecima die április, que erat feria Sia post Dominicam Misericordia Domini, obiit illustris et graciosissima domina domina Hedwigis ducissa relicta quondam magnifiai ac pie recordation^ domini domini Stephani perpetui comitis Scepusiensis. Die vero octavo mensis maii, quae erat vigília ascensionis et dies Sancti Stanislai, corpus eins mortuum ductum est ad montent Sancti Martini ad locum sepulture. Et vero quia dum(?) ducebatur corpus versus (?) Leutsam, exiverant obviant funeri Leucsenses 3 vel 4uor stadia ultra domum leprosorum citra muros, ubi obviabat eiusdem funus, Ex foro exiverant Leucisenses triginta in equis omnes indued nigris vestibus et hii fere usque ad darotsmarkt (= Szepesdaróc, vásároshely) funeri obviam venerum et funus conduxerunt et primiin ordine aquitantium et funus conducentium fuerunt. Ceteri inter quos fuit dominus judex Paulus Esterajcher et domini de consolatu 4or, caeteri vero domini de consolatu una cum toto clero, et stolaribus et monachiis, ac ceterisplebeis utriusque sexus manebant in ecclesia