A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Bodnár Mónika: Serényiek a népi emlékezetben régen és ma (Történetek és azok történeti, kultúrtörténeti háttere)

SERÉNYIEK A NÉPI EMLÉKEZETBEN RÉGEN ÉS MA Történetek és azok történeti, kultúrtörténeti háttere BODNÁR MÓNIKA Több mint egy évtizede foglalkozom a kisserényi gróf Serényi család történetével. Munkám során számos olyan adatra is bukkantam, melyeket a történészek talán figyelmen kívül hagytak volna, de én - etnográfus lévén - érdemesnek tartottam a lejegyzésre. Ezek egy részére (kisebbik hányadára) különféle történeti dokumentumokban leltem, másik részüket magam gyűjtöttem hagyományos néprajzi módszerekkel, vagyis terepmunkám során szóbeli adatközléseket rögzítve. A most bemutatásra kerülő történetek a Serényi család különböző tagjaihoz kapcsolódnak. Legtöbbjük a putnoki ághoz, ezen belül is a putnoki magyar ágat megalapító Lászlóhoz (1815-1893) és fiához, Bélához (1866-1919), esetleg az ág egyéb tagjaihoz, vagy a putnoki kastélyhoz (7-23). Ám nem kizárólagosan csak hozzájuk, mert egyes esetekben korábbi évszázadokra is visszanyúlnak. A legkorábbi időbe visszanyúló történet (1) a 16. században élt Mihály (1531-1599) személyéhez köthető, aki Boldogkő uraként határvitába keveredett a szomszédos vizsolyi uraságokkal, s ez a határvita mintegy száz évvel később, több gazdaváltást követően még 1671-ben is aktuális volt, ezért kerülhetett lejegyzésre a várról (ill. uradalomról) készült inventáriumban. Egy másik történet (2) egy 1718-as dokumentumban maradt fenn, de ez is sokkal korábbi eseményre utal. Konkrétan arra, hogy a zábláti kastély nyugalmát, főleg éjszakánként, kóborló lelkek zavarták, s ennek megfékezésére a tulajdonosok, Pál (1602-1667) és felesége, Tersztyánszky Klára Lippay érsek idejében kápolnát építettek. Néhány történet csak áttételesen kötődik a Serényiekhez. Ezek közül az egyiknek a „lőcsei fehér asszonyként" ismert Korponay Jánosné Géczy Julianna (3), a másiknak pedig Bosnyák Zsófia a főszereplője (4), aki Mihálynak (1599-1626) volt az özvegye. A vallási villongások korából való az a történet, amelyik arról szól, hogyan osztották meg egymás között 1715-ben a putnoki katolikusok és reformátusok a harangokat Orlay Borbálának, András (1630 k.—1688/89) özvegyének közreműködésével (6). A legtöbb esetben pozitív a Serényiek megítélése, de az utolsó történetsor (23a-d) olyan történeteket mesél el, melyekről éppen az ellenkezője mondható el. /. Határviták a boldogkői szőlőhegyen Egy érdekes határvitáról szóló feljegyzés maradt ránk a boldogkői várról és a hozzá tartozó uradalomról készült 1671. évi inventáriumban.

1 Ez az inventárium az új tulajdonos, Szelepcsényi György esztergomi érsek, Magyarország prímása megrendelésére készült, mert ekkor vásárolta meg az uradalmat a Palocsay Horváth családtól. A történet Torma Bálint 62 és Tóth Gergely 68 éves idős emberek elmondása alapján került lejegyzésre, akik azt öreg atyjuktól és más öreg emberektől hallották. A történet 1 Az inventárium eredetije a boldogkői plébánián található, fotómásolata a HOM Régészeti Adattárában is megvan. Lásd HOM Rég. Adattár 46-88. A hivatkozott határvita leírása. HOM Rég. Adattár 33.