A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Bodnár Mónika: Serényiek a népi emlékezetben régen és ma (Történetek és azok történeti, kultúrtörténeti háttere)

azt meséli el, hogy a boldogkői hajdúk megöltek egy vizsolyi embert a Felsőőr-hegy aljában, mely helyet Kopasznak nevezték a parasztok és a mai napig is annak hívják. Erre válaszul a vizsolyi uraságok, Magócsy és Alaghy urak elfoglalták a Felsőőr-hegynek az árkai takaróúttól északi irányba eső egyik darabját, az alatta levő földekkel és a pálházi halastóval együtt. Ám mivel a vizsolyi urak hatalmasabbak voltak a boldogkői uraknál, a foglalással mind beljebb és beljebb mentek, lassan elfoglalták a Bán-hegy alatt levő szőlőket és földeket is. Ezeken a helyeken Serényi Mihály úr életében még virágzó szőlőgazdaság folyt, de állandósultak a határvillongások, foglalások és pusztítások. Nem tudla a szőlőt megóvni özvegy Kendy Istvánné Palochay Anna őnagysága, valamint Palochay Gábor és István urak sem. Ilyen okokból kifolyólag a terület később pusztán, müvelés nélkül maradt, ezért az inventárium készítésének idején a Bán-hegy már cserjésedik és lassan teljesen beerdősül. Az inventárium jelzett szakasza összegzésként megállapítja, hogy tehát a két hegy az alatta levő szántókkal és a halastóval együtt a boldogkői uradalom határához tartoznak. A hely, ahol a gyászos esemény történt, nem Kopasznak, hanem inkább Corpusnak neveztetett, minthogy embergyász kötődik hozzá. Szükséges tehát, hogy az új tulajdonos megkeresse a szomszédos uraságokat, rendezze velük a határvitát és a határt jó karba hozza. Serényi Mihály (1531-1599) legnagyobb büszkesége a boldogkői uradalom volt, melyet 1599-ben írott végrendelete szerint Sárközytől vásárolt meg annak rétjeivel, szőlőjével, szántóföldjeivel, jobbágyaival, malmaival, valamint várával együtt.

2 Mihály és öccse, Gábor (+1591) közösen bírták Boldogkőt. Ám mivel mindketten utódok nélkül hunytak el, az uradalmat testvérbátyjuk fiára, Ferencre (+1621) hagyták, hogy ő majd továbbörökítse fiára. Ám még mielőtt erre sor kerülhetett volna, Ferenc 1612-ben eladta a Palochayaknak, akik egyébként familiárisai voltak.

3 Ettől a családtól vásárolta meg Szelepcsényi György, aki aztán az uradalom állapotát felmérette és az inventáriumban rögzítette. 2. Szellemjárás a zábláti kastélyban Thaly Kálmán, a kor jeles történésze, a Teleki család zábláti levéltárának rendezése közben egy érdekes dokumentumra bukkant, melyet a kastély egykori úrnője, Orlay Borbála vetett papírra, de maga a történet még korábbi időszakra nyúlik vissza. Ebből kiderül, hogy Serényi Pál (1602-1667) idejében a zábláti kastély nyugalmát, főleg éjszakánként, kóborló lelkek zavarták. Ennek megfékezésére a tulajdonosok kápolnát építettek, aminek ügyében Lippay György esztergomi érsekhez folyamodtak engedélyért. A dokumentum közlésekor Thaly megjegyzéseket fűzött a szöveghez. Ebből megtudjuk, hogy a levélben emlegetett Pál az 1640-50-es években volt ura és lakója Záblátnak.

4 Birtokközpontja ugyan Luhacsovic volt, de a Tersztyánszky Klárával kötött házassága révén a Trencsén megyei Zábláton is szerzett valamiféle részesedést,

5 vagy ő maga vásárolta meg a zábláti birtokot, mint ezt fia, András (1630 k.-l688/89) írja.

6 Ezt 2 Gcrcsi (szcrk.) 1885.494. 3 Serényi Mihályról részletesebben lásd Bodnár 2009. 4 Thaly 1898. 136. 5 Balcárck Pavel, 1988a. 6. 6 András által 1682-ben írott végrendeletben olvasható a zábláti jószágról: „az morvái jószágomnak jövcdclmcbül vette az üdvezölt atyám..." (Thaly 1898. 85.)