A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Gulya István: Az ács-, tetőfedő- és bádogosmesterség Északkelet-Magyarországon a 16-19. században

össze 3 év múlva, a miskolci kőműves, ács és kőfaragó egyesült céh megalakulásakor csupán egyetlen ácsmester lép be a céhbe.

27 Nincsenek adataink arra nézve, hogy honnan származhattak a 18. század végéig a forrásokban szereplő céhtagok, akik neveik alapján legalábbis német ajkúnak tekinthetők.

28 A püspöki, esetleg a diósgyőri koronauradalmi építkezések vonzották őket a vidékre német területről, vagy pedig Egerből, Kassáról, esetleg más, céhekkel rendelkező királyi városokból települtek át? Kassán, Lőcsén, Eperjesen, Egerben, Gömör megyében a török kor végén már működnek ácsmesterséget is magukba foglaló építőipari céhek.

29 A térség legjelentősebb kézműipari központjától, Kassától független miskolci céh alapítása jelezheti az igények növekedését, ami az ácsmesterek számának gyarapodását, valamint a verseny erősödését eredményezte. A céh Kassától való függetlensége természetesen nem jelentette azt, hogy egyes mesterek vidéki mesterként, landmajszterként ne kapcsolódhattak volna a kassai céhhez. Elképzelhető, hogy a 18. században, a miskolci céh alapítása előtt a városban dolgozó mesterek a kassai céh tagjai voltak, ahogyan később a miskolci céhnek is voltak más megyékben landmajszterei.

30 Helyi céhszervezetek híján a kisebb települések mesteremberei kénytelenek voltak távolabb székelő céhekbe állni, vagy vállalni a kontárkodás következményeit. A kézművesipar történetének eddigi kutatásai alapján jól ismerjük a céhek, köztük az építőipari céhek általános jellemzőit, szervezeti formáit, szokásait és szabályait, gazdasági és társadalmi jelentőségüket is.

31 Nem kívánunk fölösleges ismertetésekbe és elemzésekbe bocsátkozni, ezért csupán a kutatható iratanyaggal rendelkező kassai és miskolci, a legnagyobb építőipari (ács-molnár illetve kőműves-ács-kőfaragó) céhek néhány sajátos vonását szeretnénk megragadni, illetve bepillantást nyerni a céhek mindennapjaiba. Jóllehet a kassai ács-molnárcéh legalább az 1670-es évektől működött, mindkét szervezetről csak a 18. század végétől állnak rendelkezésre iratok, a többi, kisebb céhről mindössze szórványos adataink vannak.

32 A céhek mindennapjait leginkább a munkával kapcsolatos ügyek töltötték ki. Az építőcéheknél nincs nyoma annak, hogy közösen szereztek volna megbízást, vásároltak volna építőanyagot, minden mester önállóan dolgozott, a céhet csupán a legények érdekeinek korlátozására és a hatóságok irányában való fellépés céljára használták. A céhtagok gyakran torzsalkodtak egymással, gyakori probléma volt a legények egymástól való elcsábítása, a munkák elhalászása.

33 Céhbeli mesternek lenni mindenképpen bizonyos rangot jelentett, bár a 19. század elejétől kezdve a céhek érdekérvényesítő képessége egyre csökkent, sok tekintetben a hanyatlás jelei mutatkoztak. Az építőcéhek - bár a mestereket szaktudásuk miatt megbecsülték - nem tartoztak a testületek elitjébe. Kassán a 16-17. században számos mesterség képviselői tagjai a városi tanácsnak, ács vagy egyéb építőipari mester azonban nem jutott be a város 27 Ő a már említett Joseph Oppenrieder ácsmester. HOM. HTD. I. 76. 9. 2. A miskolci kőműves-, ács- és kőfaragócéh német nyelvű naplója. Meglehet, hogy az 1770-es összeírásban szereplő 12 ács nem mind mester volt valójában, de az is valószínűsíthető, hogy a többiek más céhbe tartoztak, vagy a diósgyőri kamarauradalom alkalmazásában álltak, ezért nem lettek a miskolci céh tagjai. 28 Joseph Oppenrieder, Joseph Wünzinger, Martin Küntzl (1802 után céhmester). HOM. HTD. I. 76. 9. 2. A miskolci kőműves-, ács- és kőfaragócéh német nyelvű naplója. 29 A legkorábbi ácscéhek Erdélyben alakultak: 1485-ben önálló barcasági céhunió alakult, 1540-ben Segesváron alapítottak céhet. Bartócz 1976. 66. és Kézművesség 1991. 439. 30 A témával bővebben foglalkozik Bodó 1975. 31 Domonkos-Nagybákay 1992., Bartócz 1976. 32 Őrzési helyeikre lásd a források jegyzékét. 33 Siketi Zakariás ácsmester 1831-ben bepanaszolja céhmesterét, Friedrich Tesselt, hogy rendszeresen károkat okoz neki a munkái megszerzésével. HOM. HTD. I. 76. 9. 34. 221