A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Gulya István: Az ács-, tetőfedő- és bádogosmesterség Északkelet-Magyarországon a 16-19. században
vezetésébe. 34 Miskolcon a kőművesszakma néhány képviselőjét leszámítva a mesterek hasonlóképpen alig-alig jutnak szerephez a város vezetésében. 35 Vagyona alapján szerepel viszont „Tessel Fridrik" ácsmester 36 Miskolc legnagyobb adófizetői között 1825-ben, igaz, 10 év múlva már ő sincs benne a város gazdasági elitjében. 37 A 19. század első felében a térség több városában is alakultak építőipari céhek, 38 ami azt jelzi, hogy egyrészt volt elég mester a testület létrehozásához, másrészt a mesteremberek egy része, nyilván gazdasági megfontolásokból szükségesnek tartotta a céhalakítást. Az építők számának emelkedését csak a céhek akadályozhatták: tagjai valószínűleg limitálták az egy időben mesterként működő tagok számát, ami elősegítette, hogy mindegyiküknek jusson elegendő olcsó munkaerő: legény és inas. Az építőipar a leginkább munkaigényes ágazata volt a kézműves iparnak, egy mesternek komolyabb munkák felvállalásához akár tucatnyi legényre is szüksége volt, csak a legények mesterré válásának akadályozása biztosíthatta megélhetésüket. 39 Korszakunk végéig a térségben az építőiparban dolgozók létszáma folyamatosan növekedett, bár ez az állítás a céhek tagságára nem igaz. A miskolci vegyes építőipari céhben 1855-ig legfeljebb 4 ácsmester dolgozott egy időben, egyikük általában landmajszter (nem Miskolcon élő mester) volt. A jóval patinásabb kassai ácscéhnek 1824-ben mindössze öt mester volt a tagja. 40 A városokban és falvakban számos kontárnak titulált ács dolgozott, akiket zömmel az uradalmak alkalmaztak. 41 A 19. század folyamán az építőipar iránti kereslet egyre nőtt, amit a céhes mesterek már csak nehezen tudtak kielégíteni, viszont a céhen kívüli pallérok minden korlátozás nélkül vehettek föl legényeket a felvállalt építkezésekhez. A mesterré válás korlátozása volt a kontárkodás egyik melegágya, ami a céhek egyik gyakran visszatérő problémája. A miskolci építőcéh 1824-ben feljelenti Hamer József ácsot kontárkodásért, egy év múlva Hamer mellett Pap Jánost és másokat is említ a céh panaszos levele. 42 1836-38 között zajlik Szabó József ács pallér ügye, ami megjárja a vármegyétől a Helytartótanácsig a kor összes hivatalát. Ez az ügy nagyon jellemző a korabeli céhes életre, ezért kissé részletesebben mutatjuk be. 1835-ben Szabó József ács pallér az áprilisi céhgyűlésen mesterré avatását kérte, amit a céh a privilégium vándorlásra vonatkozó előírásaira hivatkozva elutasított. 43 Szabó egy év múlva újra kérvényt nyújt be a céhhez, megindokolva, miért nincs meg a 3 vándorlási éve. A céhmestereket sem a 34 Ostrolucká 1998. 61-62. 35 Gulya 2005. 135. 36 Friedrich Tessel, a források alapján biztosan német ajkú mester. 1829-35. között a miskolci céh föcéhmestere. 1831-ben ő készíti el az újmassai nagyolvasztó átépítésének ácsmunkáit. 1841-ig szerepel neve a céh irataiban. HOM. HTD. I. 76. 9. 37 1825-ben 114 forint adóval az 5. legnagyobb adófizető, 1835-ben már nem szerepel a 40 forintnál magasabb adót fizetők között. Miskolc története III/2. kötet. 15. és 31. sz. mellékletek. 660. és 671. 38 Rozsnyón 1819-ben kap privilégiumot az ács-, kőműves-, kőfaragó-, lakatoscéh, Rimaszombatban 1820-ban ács-kőműves-molnár céh működik, Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon valamikor az 1820-es években alakítanak vegyes építőipari céheket, Abaújszántón ácsmesterséget is magába foglaló vegyes céh működött a század közepén. Céhkataszter 1975-1976. 39 1828-ban az adóösszeírásban szereplő két miskolci ácsmester közül az egyik 8, a másik 4 segéddel dolgozik, míg egy cserepező és egy palafedő mester legények nélkül működik. HOM. HTD. 94. 125. 1. Az inasokkal ellentétben a legényeket igény szerint alkalmazhatták a mesterek, tehát a felvállalt munkák szükségletei szerint váltakozhatott a legények létszáma. 40 AMK. Arch. Secr. Cechálié. Ács- molnárcéh privilégiuma. 41 Az újmassai kohó és a hámorok mellett a vasgyár alkalmazásában 1829-ben 4 ács dolgozott. KKM. DGY. 72. 4. 56. 42 HOM. HTD. I. 76. 9. 3. 43 HOM. HTD. I. 76. 9. 8. 222
