A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Fazekasné Majoros Judit: Fejezetek a szerencsi sajtó történetéből. A Tokaj-Hegyalja (1893-1919)

hegyaljai, viszonylag nagy lakosságszámú (3^000 lakosú) községekben (Abaújszántón, Tállyán, Mádon, Tarcalon, Tolcsván) is jelentős olvasótábora volt. A korabeli szokásoknak megfelelően 1894. január 14-én Szerencsen is megalakult a polgári olvasókör. Az ötventagú egylet elnökévé Paczauer Mórt, a város nagy tekintélyű orvosát választották, s néhány hét múlva már 64-re növekedett a taglétszám. Hasonló jellegű egylet Tokajban már néhány éve működött. A kör tagjai természetesen nemcsak a helyi sajtót olvasták - a megalakulás évében például nagy lelkesedéssel ünnepelték Jókai Mór írói jubileumát, - de minden bizonnyal ott szerepeltek az újságok előfizetői között is. Az 1893. év egyik lapszámában egy érdekes beszámolót olvashatunk az „elszunynyadt" tokaji kaszinó újjáéledéséről. A cikk nem csak azért érdekes, mert bizonyítja, hogy a környéken is voltak előfizetői a Zemplén-Hegyaljának (az újság hasábjain a későbbiekben is többször olvashatunk híreket az abaújszántói és a tállyai olvasókörről), hanem azért, mert felsorolja azon újságot nevét, amelyeket e körben megrendeltek, így pontosabb képet kapunk arról, hogy egy ilyen jellegű olvasókör milyen sajtótermékeket olvasott. A cikk a következő felsorolást adja: „Lapjai: Egyetértés, Budapesti Hírlap, Pesti Napló, Magyar Hírlap, Nemzet, Vasárnapi Újság, Zemplén, Zemplén-Hegyalja, Borsszem Jankó és a Pester Lloyd (a kereskedő elem kedvéért)." A felsorolásból láthatjuk, hogy a megrendelt sajtótermékek között jelen volt a kormánypárti sajtó (Magyar Hírlap, Nemzet), az ellenzéki sajtó (Egyetértés), az üzleti vállalkozás jellegű újságok (Pesti Napló, Pesti Hírlap), a társadalmi lap (Vasárnapi Újság), az élclap (Borsszem Jankó), és a helyi sajtót a Zemplén-Hegyalján kívül a vármegyei lap, a Zemplén képviselte. Ebből is látszik, hogy az 1890-es években az országos terjesztésű és a helyi sajtó már megfért egymás mellett, és a helyi újságok valós igényt elégítettek ki. A Tokaj-Hegyalj a című lap úgy maradhatott fenn, hogy állandóan előfizetőket toborzott. A kor szokásának megfelelően az első lapszámokat kérés nélkül megküldték a lehetséges előfizetőknek, majd aki nem küldte vissza a lapot, azt előfizetőnek tekintették. Kik lapunkat nem óhajtják támogatni, kérjük az első lapszám visszaküldésére, hogy a nyomandó lapok számára nézve tájékozhassa magát a Kiadóhivatal — olvashatjuk a lap első számában. Az előfizetéseken kívül fontos bevétele volt a kiadónak a hirdetés is. Az első számokban többségében helyi megrendelők, nem egyszer maga Simon József hirdette szolgáltatásait itt. A századfordulótól, de különösen a hírlapbélyeg eltörlése után, jelentősen megnőtt a hirdetések száma, s nem ritka, hogy 15-18 különböző hirdetés található az egyes számok végén. A Tokaj-Hegyalj a című újság utolsó lapszáma 1919. március 22-én jelent meg. Bár a kiadó több nehézségről is beszámolt az utolsó időkben, a lap beszüntetése mégis váratlanul következett be, az utolsó lapszámban még az előfizetői díjak kényszerű emeléséről szól egy írás, tehát a kiadó a további működtetést tervezte. Azt tudjuk, hogy Simon Józsefet 1918 decemberében politikai támadás érte. A városban egy új sajtóorgánum jelent meg Szerencs címmel,

17 amelynek hasábjain Simont Gortvay Aladár főszolgabíró szolgájának minősítik, a háború haszonlesőjének tartják, és megkérdőjelezik a 15 Zemplén-Hegyalja. 1893. május 25. I. évf. 25. sz. 16 Zemplén-Hegyalja. 1893. január 5. I. évf. 1 sz. 17 A lap létezéséről a Tokaj-Hegyalja 1918. december 27-i számában olvashatunk. Ismereteink szerint a lap egy példánya sem lelhető fel a közgyűjteményekben. 327