A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)
Spóner Péter: A kerékgyártó-mesterség múltja Északkelet-Magyarország történelmi vármegyéiben a céhkorszak végéig (Abaúj, Zemplén, Borsod vármegye)
4000-ről közel 20 000 főre emelkedett a lélekszám a század végére -, a kereskedelem és a piackörzet növekedésével, a postahálózat kiépítésével jelentősen megnőtt a kereslet, ami a kerékgyártómesterek számának növekedését eredményezte. Több, elsősorban német származású mester telepedett le a városban, akik nem csak az iparosok számát gyarapították, hanem a technikai színvonalat is jelentősen megemelték. Az 1770-ben készült iparosösszeírás szerint hét kerékgyártóiparos, négy segédet alkalmazva dolgozott a városban, és ezzel a 47 szakma közül a 17. legnépesebb iparosközösségét alkották Miskolcnak. 20 A mesterek számára a nyersanyagot elsősorban a diósgyőri koronauradalom erdei biztosították. Az uradalom kínálatában a kerékgyártók alapanyagait is megtaláljuk, például egy szekérhez való tengelyért ]8 kr-t kértek. A miskolci kerékgyártó-mesterség ugrásszerű fejlődésének nemcsak a létszám növekedése, hanem a kínálat gyors bővülése is ékes példája, mely leginkább az 1770-es árszabásban érhető tetten. 22 E látványos fejlődés már előrevetítette a céhalapítás lehetőségét, melyre 1799-ben került sor. A miskolci kerékgyártók képviseletében Frim Ádám és Tinschmidt János folyamodott az 1625-ben alapított lőcsei kerékgyártócéhhez, hogy azok szabályait átvehessék és megszervezhessék a miskolci kerékgyártók " saját céhüket. 24 E lépés azonban nem csak célszerű és kézenfekvő, hanem szükségszerű is volt a miskolci mesterek részéről, mert mint a céhszabályzat bevezetőjében található indoklásban is olvasható: „a mindenütt elhatalmasodó kontárkodás folytán mesterségükben sok kárt és hiányt kellett szenvedniük, mivel pedig ezen romlásnak megelőzésére nem rendelkeznek más alkalmas eszközzel, minthogy az előbb említett kontárokat megadóztassák, ezért a fentnevezett miskolci mesterek illendő módon kérik, ...hiteles másolatát ugyanazon dicséretes mesterség a mi cs. és kir. szabad városunkban Lőcsén fennálló tiszteletre méltó Kerékgyártó és Bognár céh mindenkor szokásos és használatban lévő közös céhszabályainak... " A miskolci mestereket képviselő Frim Ádámról a céh irataiból tudjuk, hogy német származású volt, eredeti neve Frimschmidt, és 1741-ben született, Miskolcra pedig 1772-ben költözött. Egy peres iratból a vagyoni helyzetéről azt is megtudjuk, hogy „házam, jószágom, mesterségem és 3 darab Szőlőm lévén, melynek Borát azon Engedelmes Üdőben árultam... ", azaz nem kizárólag az iparból élt. A kerékgyártók 1799. február 19-én mutatták be céhszabályzatukat Miskolc város tanácsának. Az így kapott céharticulusokat azonban a kerékgyártók a kovácsokkal 27 közösen használták, közösen alkottak céhet. Ez ugyan nem derül ki világosan a céhszabályzatból, de tudjuk, hogy a két céh 1818-ban vált végleg külön. Az articulusok mindössze egyetlen paragrafusa utal a közös céhre. A 16. pontban kimondják, hogy elkobzás terhe mellett senkinek sem szabad kereket vagy egészen új kocsit vasalás nélkül eladni • 28 vagy piacra vinni. 20 Veres L, 2000., 335. 21 Veres L, 2000., 325. 22 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/b. Mat. XVI. Fs. I. Fr. 154., 158. 2:1 A céh articulusait teljes terjedelemben Bodgál Ferenc közli. Bodgá F.,l 1965., 302-305. 24 HOMHTD 1.76.18.1. 25 HOMHTD 1.76.18.1. 26 HOMHTD 1.76.18.6. 27 Azokkal a kovácsokkal alkottak közös céhet, akik már a 18. század elején megszervezték a saját céhszervezetüket, de minden bizonnyal a mesterségek egymásra utaltsága, illetve a hatékonyabb érdekképviselet miatt szívesen társultak a kerékgyártókkal. 28 HOMHTD 1.76.18.1. 158
