A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Szürszabók és posztószabók Gömörben a 17-19. században

ség különleges szektorára, a zsidó szabók működésére, akik a 18. században még csak a zsidó közösségen belül működtek, a 19. század elejétől kezdve, főként pedig a reformkorban a céhes iparba is betörtek, hol ún. sorcéhvei, amely több szakmát fogott egybe, többször azonban hagyományos, egy szakmát tömörítő társulattal. Ahol nem volt lehetőség külön céhet alapítani, s a céhes társadalom is toleráns volt, ott a zsidó szabók az 1820-as évektől fokozatosan csatlakoztak a keresztény tagságú társaságokhoz. Hasonló jelenség figyelhető meg a rozsnyói németszabóknál is, igaz, nem tömeges méretekben. A rozsnyói céhben 1857-ben veszi fel az első zsidó inast, a galíciai származású Ábrahám Kopert - feltehetően zsidó származású - Láng József szabómester, aki két év múlva szabadítja fel. 1861-ben a szepességi Hunfalvárói a 26 éves Bauer Elias zsidó legény tanul négy hétig Láng Józsefnél. A fiatal szabóról, aki korábban nem céhbeli szabótól sajátította el a mesterséget, feltehetően a bizonyítvány miatt szegődött be rövid időre a rozsnyói németszabóhoz, ezt jegyezték be a tanulók anyakönyvébe: „Miután az ifjú céhbeli mesternél nem tanult, idejét eddig mint rendes szabósegéd nem vándorolhatta."

51 Műhelyek és termékek Bár a specializációval, illetve a bányavárosi szabók működésével a polgári jellegű divatnak is nagy hagyományai voltak Gömör vármegyében, a vidék azonban elsősorban a szürposztóból készült termékeiről volt híres, ezek között is a jellegzetes felsőruházati termékről, a szűrről. A szűrök szabása kevéssé változott az évszázadok alatt, talán csak a cifraszűr 19. századi megjelenése változtatott a régi formákon. Bár a külföldi posztóból varrt polgári divatot, s részben a nemesit is Kassa diktálta Felső-Magyarországon, a szűrök divatja egyértelműen a gömöri szűrszabók munkáin keresztül terjedt, bár a Felföldön is árulták a legismertebb paraszti viseletet, a debreceni szűrt. A vásárokon és megyei árszabásokban már a 17. század második felében megkülönböztetik a gömöri szűrszabók termékeit, árulják és veszik a josvai (jolsvai), rimaszombati, rosnai (rozsnyói), ratkai (ratkói) szűrt, amelyet a 17. században csuhának neveznek. Van, amikor nem különböztetik meg a műhelyeket, s mint s szürposztónál, a szűrnél is csak gömöriről beszélnek." II. Rákóczi Ferenc által Borsod vármegyének adott limitáció is felsorolja „a debreceni nagy öreg szűr", mint a legdrágább darab mellett a felföldi, köztük a gömöri - körmöci, privigyei, rozsnai, rimaszombati - szűröket, melyekből inasnak valót is árultak.

53 A gömöri szűr híre és a magyarországi kézművességben, viseletben elfoglalt meghatározó helye feltétlenül a gömöri szürposztó-készítésnek köszönhető, hiszen az alapja a felföldi juhok szőréből készült jó minőségű, helyi szűrcsapók által előállított szűrposztó volt, s így ugyanazon régióban készült az alapanyag és a késztermék is. A szabók már a kallómalmokban ellenőrizhették a daróc minőségét, sőt többször végben is árulták. A tömörített posztó, az ún. „csapószűr" finomságától függően lehetett szürke vagy fehér, s a 17. század első évtizedeiben egy zempléni (kassai?) árszabás szerint a szürkéből készült öregembernek való szűr 1,50 Ft, ugyanez fehérből csak 1,20 Ft-ba került.

54 Pedig a fehér posztó drágább volt, egy 1744-ben készült borsodi árszabásban a durvább posztóból 1 vég ára 10,50 Ft, „az jobbnak, fejérnek vége" pedig 11,50 Ft. Helyi szűrkallókban 51 SAKRZ-5 doboz Zll. 52 Flórián M., (szerk.) 1995. 53 (1706) B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a 15. köt. 52. 54 SFL IV. 1001/b Limitatiok (1626-1744). 55 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b IV. III. 16. 118