A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szentesi Edina: A Borsod-Miskolczi Múzeum és az ősemberkutatás kapcsolata 1914-ig

cédrusfenyő között hogyan vadászhatott az állatbőrrel fedett testű, kezében dorongot hurcoló ősapa.

3 Szendrei monográfiájában nem említi, de már annak megírása előtt is kerültek elő az országban kőkori eszközök, amelyek korabeli viták tárgyát képezték. Az első kutatásokat az 1870-es években Majláth Béla, Badányi Mátyás, báró Nyáry Jenő és Róth Samu indították meg a felvidéki barlangokban. Különösen kiemelendő Róth Samu lőcsei reáliskolai tanár tevékenysége, mert ő volt az első, aki célul tűzte ki, hogy tudományosan igazolja a diluviális ember meglétét Magyarországon. Ezeket a leleteket azonban a vezető geológusok nem fogadták el jégkoriaknak. Igazi fordulatot az 1891 augusztusában talált „Bársony-házi szakócák" hoztak. Miskolc belterületén házépítéskor 3 darab sajátságosan megmunkált kovakőeszközt találtak, melyek egyikét Herman Ottó kapta meg, aki azonnal felismerte benne az ősember keze munkáját.

4 A leleteket ismertető tanulmányaiban „Chelles-i" típusú szakócáknak határozta meg azokat, amelyeknek a nyersanyaga hazai eredetű, s alakjuk és kidolgozásuk alapján a paleolitikumba tartoznak, vagyis jégkoriak.

5 Herman megállapításai nagy vihart kavartak a geológusok körében. Különösen Halaváts Gyula támadta, aki szerint a leletek alluviális, vagyis jelenkori rétegben feküdtek. Hermant a geológusok eltérő nézete a miskolci lelet korát illetően az ügy továbbvitelére és az ellentmondások tisztázására ösztönözte. Világosan látta, a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy a leletekkel együtt nem kerültek elő korhatározó őslénytani maradványok.

6 Pedig a város más pontjain már feltártak jégkori állatcsontokat. Maga Halaváts is részt vett a Rendező és a Gömöri pályaudvar építésekor a mamut, orrszarvú és egyéb állatok maradványainak mentésében. A tudósok között kibontakozott vita a város közvéleményét is foglalkoztatta, lendületet adva azoknak a törekvéseknek és szerveződéseknek, amelyek a művelődés ügyét akarták előmozdítani. Petró József ügyvéd, a Bükk és a természet szépségeinek híve, mindig meglátta az oktatás és szemléltetés céljából is fontos tényezőket, pl. a Bükk állat- és növényvilágát, kőzeteit; a megmentendő műemlékeket és régészeti tárgyakat. Neki magának nem volt gyűjteménye, a város és a megye kultúráját szerette volna fejleszteni. Egy állandó oktató jellegű intézmény, egy múzeum megalapításában gondolkodott. Gálffy ígnáccal, a miskolci állami polgári, majd felsőkereskedelmi iskola igazgatójával együtt először a Borsodi Bükk Egylet keretében tervezték a gyűjtemény létrehozását, de aztán célszerűbbnek látták egy teljesen nyilvános múzeum létesítését a Közművelődési és Múzeum Egyesület megszervezésében. Rajtuk kívül Soltész Nagy Kálmán, Lichtenstein József, Lévay József, az akkor alakult Miskolci Athléta Kör vezetőségi tagjai alkották a szervező bizottságot.

9 1893. december 31-én alakult meg a Miskolczi Közművelődési Egylet. A kör célja volt: „szellemi központot létesíteni Miskolcz város művelt elemei részére, ápolni a magyar irodalmat, tudományt és művészeteket; buzdítólag hatni a kiváló irodalmi termékek közlése s terjesztése által az írói tehetségekre, elősegíteni azok műveinek megjelenését, 3 Szendrei J., 1886. 190-191. 4 RingérÁ., 1996. 5 Herman O., 1893a., Herman O., 1893b. 6 Herman O., 1908.548. 7 PappK., 1907. 118. *LeszihA., 1958. 125. 9 Gálffy /., 1929.298. 18