A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

DOBROSSY István: Miskolc 19-20. századi városrendezési tervei és megvalósulásuk

városnál, mind pedig a Kereskedelmi Minisztériumban elvesztek (!). A háború utáni ún. sérültségi térkép - amely az újjáépítésnek és a városfejlesztésnek is alapját képezi Miskolcon elkészült, Diósgyőrben, Hejőcsabán, Görömbölyön és Tapolcán még nem. Miskolc Város Mérnöki Hivatalának iratai között fellelhetők olyan dokumentumok, amelyek alátámasztják a polgármester jelentését. A háborút megelőző években a mérnöki hivatal vezetője Demes Béla volt, a két városi főmérnök pedig Szeghalmy Bálint és Vass Zoltán.

50 Életük más-más módon alakult. A Nemzeti Bizottság 1945 elején jelentést kért a polgármestertől a városi alkalmazottakkal kapcsolatban. Ebben a 786 alkalmazottat feltüntető sokadatos kimutatásban szerepel, hogy Demes Béla ekkor már h. polgármesterként ismeretlen helyre „menekült". Szeghalmy Bálint neve mellett hasonló megjegyzés szerepel. A városi főmérnök Gulyás László volt (1905-?), míg a hivatalvezető Vass Zoltán (1893-?). Előbbi a magasépítési, utóbbi a mélyépítési osztály vezetői teendőit is ellátta.

51 A jelzett városrendezési terveket tehát ők készítették. Ezt követően 1948-ban, 1951-ben, majd 1954-ben készült érdemi, már a tervezett nagyváros „igényeit" figyelembe vevő általános rendezési terv. * * * 1957-ben Miskolc városrendezési és fejlesztési kérdéseiről konferenciát rendeztek, amelynek anyaga a következő évben megjelent.

52 1959-ben újabb szakmai tanácskozásra került sor, amelynek a város közmű- és energiaellátási kérdései jelentették a keretét.

53 (Az 1957. évi konferencián Gulyás László és Kalas Imre építészek a pályaudvar elhelyezésével kapcsolatban, még 1947-ben készült javaslatot nyújtottak be. Az 1959-es fórumon pedig Vass Zoltán főmérnök a négy Pece-ág vonalvezetéséről, zárt szelvénybe kerüléséről tartott előadást. Mindez azért érdekes, mert ők voltak azok, akik a háború előtti időszak várostervezési kérdéseiben is járatosak, közvetlenül érintettek voltak, tehát részesei annak, hogy „új" és „más" várostársadalmi körülmények között ugyanazok a problémák hogyan vetődnek fel, milyen megoldási „közegben" hangzanak el. Vass Zoltán pl. 1923-tól 1976-ig dolgozott Miskolc mérnöki hivatalaiban. Munkásságát még Szűcs Sándor mellett kezdte.) Virágh Pál (aki 1953-tól városi főmérnök volt) olyan fontos alapelvet fogalmazott meg, amelyet elődei is hangsúlyoztak, de a megvalósítás során kudarcot vallottak. Nevezetesen: aki ebben a különleges adottságokkal rendelkező városban építéssel foglalkozik, akarva-akaratlanul beleütközik a városrendezés (megoldatlan) problémáiba. 1950-ig a „jelenlegi" Miskolc területén tíz önálló település élte életét úgy, hogy egymástól nagyságban, lélekszámban, foglalkozási struktúrában, legfőképpen a település jellegében különböztek egymástól. (Beépítési módjuk a legszélesebb és legszínesebb palettán mozgott). „A város hirtelen szemben találta magát olyan problémákkal, melyek más városokban az organikus fejlődés következtében nem jelentkeztek hasonló feszítő erővel."

54 A 12 km hosszú, 1-2 km széles, egyetlen völgybe és egy dombság peremére települni kényszerült város az itt élőket ugyanolyan nagyságú utak megtételére kényszeríti, mintha tízszer nagyobb, tehát egymillió lakosú városban laknának. Ez a tény a szakemberekben állandósítja a városrendezés igényét (szinte minden korosztálynak van egy vagy több 50 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1914. 185/1942. 51 B.-A.-Z. m. Lt. XVII-2. 173/1945. 37. f. 52 ifi. Horváth B., 1958. 164. 53 ifi. Horváth B., 1960.206. 54 Virágh P., 1958.8. 188