A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

DOBROSSY István: Miskolc 19-20. századi városrendezési tervei és megvalósulásuk

általános városrendezési terve), a másik oldalról, az itt élők szemszögéből nézve viszont egy folyamatosan meglévő (időnként felerősödő) hiányérzetet szül. Az eltelt fél évszázad (pontosabban 55 év) rendezési tervei közül az 1948-ban Weiner Tibor által készített munka azért érdemel figyelmet, mert először kellett tervasztalon „megküzdeni" a Nagy-Miskolccá egyesített településrendszerrel, amelyet az egyesítés után nem sokkal a tanácsi rendszer négy közigazgatási egységre, kerületre bontott. A hosszan elnyúló, két végén, keleti és nyugati irányban is iparilag szennyezett településen ő vetette fel először a városközpontok kialakításának szükségességét.

55 A Borsos József nevével jelzett, s 1961-ben megjelent, a magyar vidéki városok 20. század második felében kezdődő „gyökeres átalakítását" bemutató munka „az első regionális és általános rendezési tervek" között kiemelni, hogy 1948-tól a borsodi iparvidékre vonatkozó széles körű vizsgálatok kezdődtek el. „Fogyatékosságai ellenére a borsodi régió terve első példája a magyar településtervezésben a komplex szemlélettel készült, nagy összefüggő területre kiterjedő, a műszaki és gazdasági kérdéseket egyeztető és értékelő tervezési munkának."

56 A nagyobb területre készülő tervnek így lett része Miskolc általános rendezési terve. Mindössze fél évtizedig élt a köztudatban, hiszen 1952-ben új rendezési tervhez kezdtek. Amikor másfél évtized rálátással lehetett véleményt formálni a koncepcióról, az megosztotta a szakmát. Egy megközelítésben a Weiner-tervvel „a városnak környezetéhez viszonyított jelentőségét, közlekedési adottságait, a meglévő épületállományt és az építési lehetőségeket helyesen értékelő terv született." Más megközelítésben viszont - s mert kellő módon nem mérték fel Miskolc szerepét és jelentőségét a népgazdasági terv végrehajtásában - a terv annyira túlságosan merész gondolatokon nyugszik, hogy az hosszú távon sem valósítható meg. (Ilyen, még 1953-ig visszatérő elképzelés volt a vasúti létesítmények teljes építészeti átrendezése.) A terv viszont tartalmazott reális elemeket, mint pl. a déli elterelő út, amely megvalósult. (Igaz, ennek az „ötlete" már a 19. század végétől szerepel minden városszabályozási és rendezési koncepcióban.) A tervben már szerepel az Egyetem helye az Avas és Tapolca között a Dudujka térségében, ahol később a megvalósítás elkezdődött. Az 1960-as évek szakmai véleménye szerint a tervnek „történelmi" jelentősége abban áll, hogy „első ízben vetette fel a népgazdasági tervezés és városrendezés kölcsönhatásának problémáját." 7 Miskolc mégis az „átépülő városok példája" lett, pontosabban az ún. kompozíciós tervezés egyik „szép példája". Ezen pedig azt kell értenünk, hogy a városfejlődés korábbi évszázadaiban, vagy a 20. század közepét megelőző évtizedeiben a „városi telek magántulajdona legfeljebb egy-egy utca vagy tér egységes megtervezését tette lehetővé. Az így létrejövő együttesek az egyébként rendezetlen városban elszigetelve alakultak ki, még közelebbi környezetükkel való kapcsolatuk is teljesen megoldatlan maradt, nemhogy az egész városszerkezetben való jelentőségük megfelelő megfogalmazására lehetőség nyílt volna."

58 Ezzel szemben új feladatot jelentett a kompozíciós tervezés, amelyben „a lakóterületi egységek rendszerének következetes keresztülvitelével az egyes városrészek, azok központjai egymás mellé- vagy fölérendeltségének viszonya határozottan kidomborodik."

59 55 Az 5.205-21/1950. IX. 8./B.M. számú rendelet szólt Miskolc város igazgatási kerületeinek megállapításáról. A leírást 1. Dobrossy /., 1994. 282-283. 56 Hermany G., 1961.413. 57 Hermany G., 1961. 413. Itt jegyezzük meg, hogy a kiadvány szakmai tényszerűsége mellett az 1961— 1965 között volt második ötéves terv szellemében íródott. 58 Hermany G., 1961.423. 59 Hermany G., 1961.422. 189