A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

NOVÁK László: Gömör megye településnéprajzi viszonyai

paraszti gazdálkodással teremtették meg életlehetőségeiket. Az egyes helységekben kisebb-nagyobb létszámban megtalálhatók a nemesek, viszont Gömör sok kisnemesi falváról nevezetes: Hét v. Hubo, Lenke, Naprágy, Otrokócs, Radnót, Felső-Vály stb. Tekintettel arra, hogy a gömöri helységek túlnyomó többsége jobbágy eredetű, vizsgálódásunkat irányukba fordítjuk elsődlegesen annál is inkább, mert a jobbágytelki viszonyok által meghatározott településrendszer esetükben tanulmányozható legkönynyebben. Emellett azonban - a szűkös történeti forrásanyag lehetőségeként - tekintettel leszünk a kisnemesi falvak településrendszerére is. Gömör legnagyobb földesúri családjai közé tartozik a Koháry-Coburg, Andrássy grófi família, s rajtuk kívül számos földesúr birtokolta a helységeket (Széky Teleky, Czegey Wass, Vécsey, Toldalaghy, Korda, Serényi, Fáy, Draskóczy, Pletrich, Pálóczy Horvát, Jékelfalussy, Ragályi, Vattay, Czékus és mások). A jobbágyok földesurukkal kötött szerződés értelmében használtak igaerejüknek megfelelő földterületet. A Mária Terézia-féle 1767. évi úrbéri rendeletet Gömörben néhány évvel később hajtották végre. Az úrbéri kérdőpontokra 1771 -ben adtak választ, s ekkor készült el az úrbéri összeírás is, amely a tényleges birtoklást rögzítette. Ez alapján történt meg az úrbérrendezés, állapították meg a jobbágyoknak az úrbéri törvény alapján esedékes telki járandóságukat. Az egyes községeket a föld minősége alapján négy osztályba sorolták. Az 1 telkes (sessio) jobbágy egységesen 2 pozsonyi mérő (1 hold) belsőtelket kapott, amelyen felépítette lakóházát, gazdasági épületeket, udvart alakított ki, s kert, gyümölcsös is létesülhetett rajta. A házastelekhez tartozékföldként csatlakozott a kenderföld, szántó és a rét. Az 1 telkes jobbágy 24 hold első osztályú szántót, 26 hold másodosztályút, 28 hold harmad- és 32 negyedosztályú szántóföldet kapott, míg rétből az első osztályban 8, másodikban 812, harmadikban 8-12, s a negyedikben 12 kaszást osztottak ki. A jobbágytelek tartalmazott kertföldeket is. A jobbágyok káposztás és kenderföldeket művelhettek. Mint jeleztük, a gömöri falvak, mezővárosok többsége kiterjedt erdőterülettel rendelkezett. A jobbágyot ugyan megillette a faizási jog (tűzifa, épületfa), azonban az erdő nem tartozott a telekszervezetbe, a földesúr tulajdonát képezte. A jobbágyokat megillette a legeltetési jog is. A legelő közös használatban volt. Ki-ki saját jószágát a legelőn legeltethette, s télen pedig az istállóban tartotta szénán. Az 1773. évi úrbérrendezés során meghatározták az egyes jobbágyok által használt földek nagyságát, a jobbágytelket. A népes mezővárosban, Dobsinán élt a legtöbb jobbágy, összesen 56 1/8 sessiót birtokoltak. A gömöri jobbágyok 1,8%-a 30-35 (Dobóca, Pacsa, Rimaszécs, Velkenye), 6,7%-a 20-30 (többek között Berzéte, Betlér, Deresk, Sajógömör, Jánosi, Kövi, Krasznahorkahosszúrét, és Várallya, Oláhpataka, Pelsőc, Redova, Serke), 21,8%-a (49 település) a 10-20, 28, 57%-a (64 település) az 5-10, és 25,4%-a (57 település) az 1-5 sessió kategóriába tartozott. Az 1771. évi állapothoz képest több falu rosszabb helyzetbe került, mert elvesztette jobbágy állapotát, zsellérré minősítették. Közöttük találhatók meg a Koháry-uradalom helységei, mint Polom és Poprócs. Az egyes helységekben a jobbágytelek a társadalmi viszonyoknak megfelelően differenciálódott. E kérdéssel nem kívánunk részletesebben foglalkozni, csupán néhány példát említünk rá vonatkozóan. Baradna helység 17 sessióból állt. Ebből 1 egész telkes hét, 3/4-es egy, 1/2-es tizenhárom, 3/8-os három, 1/4-es telkes pedig hét jobbágy volt. Berzétén 40 féltelkes jobbágy járandósága tette ki a 20 sessiót, Trizsen pedig 15 egy és 8 féltelkes jobbágy alkotta a 19 jobbágy telket. A jobbágyok a részükre kiosztott szántóföldeket nyomásos rendszerben használták. Gömör helységeiben a határterület viszonylag kicsi, túlnyomó részben 1-5000 kh 908