A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 37. (1999)

B.KOVÁCS István: Gondolatok Gömör vármegye kialakulásáról

Lássuk az előbbi esetet! Ha abból indulunk ki, hogy az 1331-ben az esztergomi érseknek tizednegyedet fizető egyházak eredetileg Borsod, illetve (később) Újvár részeként az egri püspökséghez tartoztak és csak az utóbb megszervezett gömöri főesperesség tartozékaként kerültek az esztergomi érsek joghatósága alá, ebből az is következik, hogy ezek a plébániák zömmel (noha - mint látni fogjuk - nem kizárólagosan) már Gömör vármegye megszervezése előtt is megvoltak. Velük szemben a tizednegyedet nem fizető plébániákról (Csoltó, Keszi, Nehe, Pelsőc, Szentdemeter és Szuhafő) okkal vélhető, hogy már a gömöri főesperesség keretei között és felügyelete alatt létesültek (de még 1332 előtt). Más szavakkal élve, mindez azt jelenti, hogy az utóbbi egyházak, szemben a tizednegyedes plébániák alaprétegével, későbbi alapításúak. Újra fel kell tenni a kérdést: vane bizonyság ennek a gondolatmenetnek a bizonyítására? Van! A (sajó)keszi egyházat alapítói Szent László oltalmába ajánlották. Mivel nagy királyunk kanonizációja 1192ben történt, a plébánia megszervezése is csak ez után az időpont után képzelhető el. Tekintve, hogy alapítói, a Zágráb-Korpás nemzetség bírta Herepányt (a későbbi Szentdemetert), ennek alapítása is nagyjából erre az időre tehető. A Zágráb-Korpások birtokainak szegélyén található Szuhafő egyháza más okból is bizonyíthatóan kései. Nem csupán földrajzi (völgyfői) fekvése tanúsítja ezt, hanem az is, hogy tőle délebbre, a Szuha-völgy centrális részén ott találjuk a védőszentje után elnevezett Alsó- v. Szentgyörgyszuhát, amely a tizednegyedet fizető egyházak sorát gyarapítja. Nehe egyháza csak 1318-ban létesül. Pelsőc Szent Györgynek ajánlott egyházát az Ákosok alapítják 1243 után. Csoltó egyházának korai (11. századi) voltát semmilyen adat nem támogatja. Lássuk a fentebb jelzett másik ellentmondást is! Csak védőszentje (Szent Margit) után említ az összeírás egy további tizednegyedes plébániát. Gyaníthatólag az antióchiai Szent Margit oltalmát élvező Süvete egyházáról lehet szó. A vázolt gondolatmenetnek megfelelően csak arra gondolhatunk, ha az azonosítás helyes, hogy korábban ennek is az egri püspök volt az egyházi főhatósága, vagyis Borsod tartozéka lehetett. Mindez pedig azt jelenthetné - és a későbbi birtokjogi állapotok és közigazgatási határok is ezt sugallják -, hogy Süvététöl északra Borsod és Hont között a Murány és Túroc felsőbb folyása mentén (ez utóbbi gyakorlatilag egybeesik a második gyepüvonaltól északra eső hegyvidékkel) a vízgyűjtőjüket elválasztó hegygerincen húzódhatott a határ. Nem lehet ezzel kapcsolatban nem szólni egy eleddig nem hogy nem tisztázott, de jószerivel fel sem vetett lehetséges összefüggésről. A süvetei körtemplom építését a szakirodalom általában a 13. század derekára teszi. Annak ellenére, hogy antióchiai Szent Margit kultusza Magyarországon már a 11-12. században eleven, Süvete egyháza kapcsán tiszteletét IV. Béla lányának, Margitnak a névválasztásával, valamint II. Endre szentföldi hadjáratával és a szent fejereklyéjének megszerzésével hozza az irodalom öszszefüggésbe. Tény viszont az is, hogy III. Béla király felesége antióchiai hercegnő volt. Fia, I. Imre 1196-1198 között befogadja az udvarába menekülő nagynénjét, anyja húgát és jelentős birtokkal adományozza meg a tornai királyi uradalomból. A kedvezményezett a birtok javadalmát 1204-ig élvezi, amikor férjhez megy és adománybirtokai visszaszállnak a királyra. Tény továbbá az is, hogy Süvete mellett az utóbb Torna megyéhez és a tornai főesperességhez került Szalonna egyházának is antióchiai Szent Margit a védőszentje. Ugyanúgy tény, hogy mindkét említett egyház temploma körtemplom, benne a védőszent életét ábrázoló falképekkel. Mindezek alapján logikusnak tűnik, hogy a tornai királyi uradalom területén található és az antióchiai Szent Margit oltalmába ajánlott egyházak alapítását kapcsolatba hozzuk az említett birtokadományozással. A név nélkül 492