A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HÁLA József–LANDGRAF Ildikó–SZÉKELY Kinga: Az aggteleki Baradla-barlang mondái

A barlangban szedett cseppköveket Aggteleken és környékén a 18. század végén beteg szarvasmarhák gyógyítására használták fel.

37 A fentiekben már említett Fjodor Nyikolajevics Glinka 1805-ben a következőket jegyezte be útinaplójába: az Aggtelek környéki falvak lakói „[...] arról igyekeztek meggyőzni bennünket, hogy a cseppkő porrá zúzva és avas szalonnával elkészítve a legjobb orvosság mind az emberek, mind egyéb élőlények számára csonttörés ellen és flastromként kell a sérült testrészre helyezni".

38 A cseppkő gyógyító hatásáról Almási Balogh Pál is írt: „Nem kevés figyelemre méltó a' csepegő kőnek azon orvosi tulajdonsága is, hogy a friss vágásokra, sőt más sebekre is vakartatva, 's kivált az első esetben eczetes ruhával boritva, minden más szereknél hamarább forraszt, 's gyógyit, - a' mellyet ugyan az ő meszes természetéből külömben is lehet gyanitani."

39 A cseppköveket a 19. században más Gömör megyei faluban is használták többféle betegség és sérülés gyógyítására.

40 A cseppköveket más célra is lehetett hasznosítani: a múltban Aggteleken házak befestésére is felhasználták.

41 Figyelemre méltó az a népi vélekedés, amelyet 1805-ben a már többször idézett orosz katonatiszt, Fjodor Nyikolajevics Glinka jegyzett fel: „A lakosság sok mesébe illő dolgot beszél a barlangról, így például azt, hogy akik e barlangot látogatják, álmatlanságba esnek; egyesek, akik hat napon át járták a barlangot, nem éreztek semmi vágyat arra, hogy elaludjanak, de ez valószinűtlenül hangzik."

42 Aggteleken is ismert volt az az országosan elterjedt és egy-egy barlang nagyságát érzékeltetni szándékozó történet arról a patakba engedett kacsáról, amely hosszú idő eltelte után, az elengedés helyétől nagy távolságra jött újra a felszínre. E történet legrégebbi leírását Bél Mátyástól ismerjük 1749-ből: „[...] az a szóbeszéd járja mindenfelé, hogy egy kacsa, amelyet Aggteleknél engedtek beléje [a barlang patakjába], Lekenye falu [Pelsőc melletti település, ma Szlovákiában] mellett [későbbi történetekben Jósvafőnél] bukkant fel ismét."

43 A különleges geológiai képződmények keletkezésére az emberek minden korban igyekeztek valamiféle magyarázatot találni. Az eredet kérdése különösen foglalkoztatta és foglalkoztatja azokat, akik ezek közelében éltek és élnek. Hiszen egy-egy különös alakú szikla, titokzatos üreg, mélyedés, egy félelmetesen tátongó barlang állandó látványa nap mint nap megmozgatja az emberek fantáziáját. Ezek a naiv magyarázatok olykor egész történetekké, költői szövegekké, mondákká kerekedtek. A folklorisztikai kutatások igazolták, hogy a mondákra, különösen a történeti mondák szemléletére nagyfokú lokalitás, a helyhez kötés igénye jellemző.

44 A falvakban vagy a falvak határában lévő, természet vagy ember által alkotott különös alakú képződmények és tárgyak eredetéről szóló alapítási mondák vagy az azok nevét boncolgató névmagyarázó mondák, úgy tűnik, szívósan megőrződtek a népi emlékezetben. A fentiekben idézett, különböző korokban írt művek a Baradla-barlang bemutatása kapcsán több esetben tettek utalást a barlangra vonatkozó szóbeli hagyományra. Eze37 Ung. Magazin 1781.79. 38 TardyL., 1988. 86. 39 A. B. R, 1820. 84-85. 40 Török J., 1867. 172., 180.; a témáról részletesebben lásd: Hála J., 1995. 41 Ung. Magazin 1781. 79.; Korabinsky, J. M., 1786. 5-6.; Bendefy L., 1963. 50.; vö. Wernher, G 1549.; Erdősi L, 1963. 131.; Dénes Gy, 1969. 5. 42 TardyL., 1988. 89. 43 Bél M., 1992. 14. 44 Dobos /., 1971. 155-156.; Katona /., 1977. 196. 711