A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HÁLA József–LANDGRAF Ildikó–SZÉKELY Kinga: Az aggteleki Baradla-barlang mondái

ket egyes esetekben mint érdekességeket közölték, más esetekben pedig azért írtak le egy-egy népi magyarázatot, mert azt tévhitnek, babonának tartották, és tudományos módszerrel megcáfolták azokat. Az idézett munkákban felbukkanó folklórmotívumok, történettípusok többségét (a török-tatár időkben a barlang mint menedékhely; a barlang mint kincslelőhely; a patakba, tóba engedett kacsa nagy távolságra bukkan elő újból) nemcsak a Baradla-barlanggal kapcsolatban mesélték, hanem országszerte, sőt olykor nemzetközileg is ismertek. A teljesség igénye nélkül utalunk a következő párhuzamokra. A Magyar Hiedelemmonda Katalógus „Kincsmondá"-in belül „Az ellenség elől elrejtett kincsek" 4. alcsoportját alkotját a kincset rejtő barlangokról, pincékről és alagutakról szóló mondák.

45 A rendezés alatt álló Magyar Történeti Mondaarchívumban (MOA, MTA Néprajzi Kutatóintézet) a török-tatár mondakörön belül külön alcsoportot képeznek a menekülésről, bujdosásról szóló történetek. Ezek között vannak olyanok, amelyekben az emberek a templomba, nádasokba, erdőkbe, rétre bújtak el és van néhány szöveg, amely szerint sziklamélyedésben, völgy katlanban, veremben, gödörben kerestek menedéket.

46 Vannak olyan szövegek is, amelyekben barlang a rejtekhely.

47 Egy dobódéli változatban a tatárok úgy próbálták kifüstölni a bujdosókat, hogy szalmát gyújtottak meg a barlang szájánál, aminek füstjétől a bent lévők megfulladtak.

48 A tóba, patakba, alagútba, kútba engedett kacsa, amely nagy távolságra bukkan elő újból, ahogy arra már utaltunk, ugyancsak gyakori folklórmotívum.

49 A Baradla mondáiról A fenti folklórmotívumokon túl részletesebben ki kell térnünk két, a Baradlával kapcsolatos történetre. Ezek egyes változataiban kimutatható motívumegyezések ellenére az I-V. és a VI-IX. szövegváltozatok (lásd a Függelékben) tartoznak össze és alkotnak egy-egy szövegtípust. Mindkét történet legrégebbi változata ponyvából ismert. Azt egyelőre minden igyekezetünk ellenére sem sikerült megnyugtatóan tisztáznunk, hogy az író, Tatár Péter honnan merített ihletet. Azonban az bizonyos, hogy a művek megalkotásánál a költői fantáziának nagy szerepe volt. Figyelemre méltó, hogy a Baradlával kapcsolatos mondákat a 18. században és a 19. század elején (bár több cikk és könyv is megjelent a barlangról) nem közölték, még csak meg sem említették azokat. Az első monda egy rablóról szól, aki a barlang feletti hegyen lévő várában élt és sanyargatta, fosztogatta a környék lakosságát. Egyszer beleszeretett egy szegény özvegyasszony gyönyörű leányába, aki anyjával és kedvesével, egy juhásszal a barlangba 45 Bihari A., 1980. 125-126. 46 Borsodnádasd: Nemesik R, 1959., MOA 13 418., EA. 12 161.; Martonvásár: Dobos I, 1966., MOA 4590.; Tarcal: Dobos /., 1962., MOA 4596.; Érd: Dobos I, 1966., MOA 4586.; Tarcal: Dobos /., 1962., MOA 4570.; Szigetszentmiklós: Dobos /., 1964., MOA 4566.; Szatmárcseke: Luby M., 1949., MOA 99., EA. 5579. 47 Izbég: Dobos I., 1967., MOA. 48 Dobódél: Dobos /., 1963., MOA 13 636. 49 Boldogkőváralja: Bosnyák S., 1986., MOA 14 123a.; Tállya: Bosnyák S., 1986., MOA 14 123b.; Romhány: Korner T., 1966., MOA 6430.; Szigetvár: Kováts V, 1958., MOA 1420.; Vencsellő: Ferenczi I.-Molnár M., 1972., MOA 14 471.; Tornyospálca: Ferenczi I.-Molnár M., 1972., MOA 14 470.; Tiszalök: Ferenczi I.-Molnár M., 1972., MOA 14 469.; Petneháza: Ferenczi I.-Molnár M., 1972,. MOA 14 468.; Nyírbogdány: Ferenczi I.-Molnár M., 1972., MOA 14 467.; Érsekvadkert: Korner T., 1966., MOA 703.; Rákosszentmárton: Végh F, é. n., MOA 128., EA 453.; Karcsa: Balassa /., 1963., MOA 236.; Izbég: Dobos /., 1967., MOA 15.; Paizsszeg: Szentmihályi /., 1958., MOA 407., EA 6305. 712