A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

MAGYAR Zoltán: Abaúj-Torna megye Szent László-falképei

ABAÚJ-TORNA MEGYE SZENT LÁSZLÓ-FALKÉPEI MAGYAR ZOLTÁN A 900 éve meghalt László király a magyar középkor egyik leginkább tisztelt szentje volt. Népszerűsége felülmúlta az országalapító István királyét is, köszönhetően annak a talán már életében is formálódó mondai hagyománynak, mely utóbb középkori kultuszának markáns részévé vált. Bekerült egyházi legendájába, azokba a krónikákba, melyek voltaképpen egy elveszett ősgesztára-joculátor eposzra tekintenek vissza - és az európai képzőművészetben egyedülálló módon része lett a szent király ikonográfiájának is. Leglátványosabban kétségkívül azon falképciklusokban érhető tetten mindez, melyek a király kerlési kalandját festették meg középkori templomaink falán, s melyek a XIV-XV. században a történelmi Magyarország egész területén elterjedtek. Kivált a határvidékeken, ahol az ott élők számára mindennapi kultúrkincsük részeként, életük analógiájaként is megfogalmazódtak László országvédő harcai. A falképciklusok mellett azonban sűrűn találkozni a király egészalakos ábrázolásaival is, olykor a másik két magyar szent királlyal, avagy csak Istvánnal együtt megfestve. Dolgozatunkban ezen Szent László-ábrázolásokat kívánjuk számba venni a történeti Abaúj-Torna vármegye területén. Erdély és a nyugati határszél mellett kétségkívül Északkelet-Magyarország volt a László-tisztelet egyik legjellemzőbb régiója. Az itt található Szent László-falképek száma a székelyföldi emlékekkel vetekszik, s ezen előfordulások nagyrészt ugyancsak e tájék magyar etnikumú határőr népességéhez köthetők. Gömörben az ún. gömörőrök, a Szepességben a lándzsásnemesek alkották ezt a társadalmi bázist, és bár a tornai várispánság területén e határvédelmi funkciók a XIV. századra már régen elvesztették aktualitásukat, Szent László kultusza nagyonis elevenen élt (lásd a Szádelői-völgy mondavilágát, a debrődi búcsújárást stb.). Épp ezért csak látszólag meglepő, hogy Torna és Abaúj területén ugyancsak számos László-falképről van tudomásunk. S bár ezek közül manapság jószerével alig látható valami, a történeti források beszédesen vallanak a már elpusztult avagy mész alatt rejtőző értékeinkről. Északkelet-Magyarország kapujában, Kassán a kora gótikus Szent Mihály-kápolnában a szent király egyik legrégebbi falképciklusát találhatjuk. Sajnos, az immár két évtizede eltartó kápolnarestaurálás még mindig nem jutott nyugvópontjára, így a freskóké sem, melyeket múlt századvégi díszítő festés takar. A kápolna még a XIII. században épült, s eredetileg temetőkápolnának szánták.

1 Erre utal, hogy a középkor végéig cinterem övezte, s csak a XVIII. század végén szűnt meg (városi rendeletre) a temetkezés az épület körül. A kápolna déli falán lévő falképek 1871-ben kerültek elő, s Rómer Flóris tette közzé a sorozatot fametszeten, Myskovszky Viktor színes másolata nyomán.

2 E másolat 1 Egyes vélemények szerint csontkamrának (ossárium) készült. 2 Rómer Flóris: Régi falképek Magyarországon. Budapest, 1874. 35.; László Gyula: A Szent László-legenda középkori falképei. Budapest, 1993. 144. 581