A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

PALÁDI – KOVÁCS Attila: A régi Torna vármegye és néprajzi jellege

Hnilec +U46 J o Aggtelek n o s Z.A & AR°

RÖ Szalonna 1. térkép. A gömör-tornai karsztvidék és környezete században a tornagörgői királyi udvartartás ellátását biztosította. (Györffy György 1987

3 I. 45.) A tornai várispánságból már a tatárjárás előtt megindult a kitelepülés a Szepesség irányába. Ezzel előbb kiterjesztették Torna területét a későbbi Szepes vármegye déli részeire. (Székely György 1984. 320.) Önállósult királyi vármegyeként azonban elvesztette a korábban az erdőispánsághoz tartozó gömöri, szepesi, abaúji területeit (Pelsőc, Csetnek, Tapolca, Szepesolaszi, Jászó). A tornai erdőispánság területe tehát jóval terjedelmesebb volt, mint a későbbi Torna vármegye. A Borsod határán, gyepűvidékén létesült tornai ispánság Szepes vármegye megszervezése, leválása előtt egészen a Tátráig, a Kárpátokig ért. (Györffy György 1987

3

. 740.) A 14. század elején aztán átalakult a királyi terület nemesi vármegyévé. Az erről tanúskodó első adat 1319-ből való, amikor Torna szolgabíráit említik. Torna megye az újkorban mindössze két járásra tagozódott, az Alsó és a Felső járásra. (Fényes Elek 1837. 340., 344.) A megye területe az újkorban is többször változott. Hiszen a régi Torna megyében fekvő Égerszög, Komjáti és (Bódva-) Lenke a 14. század elejéig Borsodhoz tartozott, később került Tornához. Időnként nyereségei is voltak a kicsiny vármegyének, nemcsak veszteségei! Torna különállóságát az egyházszervezet és a táj jellege is erősítette. Neve már 1263-ban előfordult districtusként, sőt arra is van példa, hogy önmagában áll (in Turnua), azaz tájnévként használatos. (Kristó Gyula 1988. 390.) A magyar tájnévadást áttekintő munkák a Torna tájnevet sajnos nem tartják számon. (Vö. Juhász Dezső: A magyar tájnévadás. Bp., 1988.) 1263-ban a tornai districtus tizedeit már az esztergomi érsek élvezte. A tornai terület egyházkormányzati szempontból tehát Esztergomhoz tartozott és 194