A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

PALÁDI – KOVÁCS Attila: A régi Torna vármegye és néprajzi jellege

kivált az egri püspökség területei közül. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék még nem szól a tornai főesperességről, de 1397-ben már említik (archidiaconatus Tornensis). A Torna districtushoz tartozó plébániák legdélibb tagja a későbbiekben Égerszög, innen kelet-északkelet felé Perkupán, Szögligeten, Zsarnón át Szepsig fut a déli határ. Keleten a Szepsi-Jászó vonal, északon a Jászó-Dernő, nyugaton pedig a Dernő-Égerszög vonal határolta. Az így körülhatárolt egyházigazgatási terület a 14. században már megkisebbedett Torna vármegyének felelt meg. (Kristó Gyula 1988. 392.) A Hunyadiak korában gyakran Tornához számították Borsodnak a Szalonna-Rakaca vonaltól északra eső csücskét és a későbbiekben Szepeshez tartozó Stószt a Bódva forrásvidékén. (Borovszky Samu-Sziklay János 1896. 520.) Tanulságos a földrajzi név és a táj kapcsolata is. Torna megye minden bizonnyal székhelyéről, Torna váráról kapta nevét. A helységet viszont a Torna patak után nevezték el, amely a közelben torkollik a Bodvába. Ez a pataknév szláv eredetű. Etimológiailag azonos a Veszprém megyei Torna vizével. A szláv víznév töve egy 'tüske, tövis, kökény' jelentésű szóéval azonos. (Kiss Lajos 1980. 652-653.) Feltűnő a bakonyi és a tornai karsztvidék kőzeteinek, felszínformáinak, növényvilágának hasonlósága. A Torna szó Borsod északi határvidékén már 1263-ban önmagában is megálló tájnév, az aggteleki, szilicei, tornai mészkővidékek neve. Ez a táj Tornaija közelében kezdődik és a Bódva melléki Tornáig tart. Az először 1291-ben említett Tornaija nevét Ha Bálint és Kiss Lajos egy bizonyos őrtoronyra vezeti vissza. (Ila Bálint 1969. IV. 127.; Kiss Lajos 1980. 653.) Pedig helyesebb lenne a „Tornai karsztvidékre", a töredezett fennsíkra gondolni. Számításba kell venni, hogy a Gömört Abaújjal összekötő ősi szekérút Tornaijáról kiindulva kapaszkodott fel a mészkő fennsíkra és a jósvafői, színi völgyön leereszkedve jutott el a Bódva völgyébe, s tovább Kassára. (Magda Pál 1819. 392.) Tornaija az utak találkozásának köszönhette fontosságát, későbbi fejlődését. Nem 'toronyalja', hanem egy elzárt táj kapuja, s az adott magassági viszonylatban 'hegyalja', fennsík alatti helység. A másik fontos út Rozsnyóról indult ki és a nevezetes Szoroskövön át ereszkedett le az Almás, majd a Torna patak völgyébe. Postakocsi azonban még a 19. század elején sem járt ezen az útvonalon. A kassai járat ugyanis Jászon, Mecenzéfen, Szomolnokon át jutott el Gömörbe. A 18. század végén Torna vármegye még őrzi önállóságát és falvainak többségét, bár II. József közigazgatási reformja átmenetileg Torna közigazgatását is megszüntette. 1799-ben „Mindöszve 44 lakóhelyek vágynak benne, 's a' Rozsnyói és Munkácsi Püspöki megyékhez tartozik." (Vályi András 1799. 515.) Fényes 1837-ben 1 mezővárosról, 41 faluról és 5 népes pusztáról tesz említést. (Fényes Elek 1837. III. 338.) Nála kettővel kevesebb az önálló települések száma, mint Vályi András művében. Az 1850. évi közigazgatási beosztás ismét megszüntette a tornai igazgatást. A Csermosnya-völgy községeit (Hárskút, Dernő, Kovácsi, Lucska, Barka), továbbá Szilicét és Borzovát Gömörhöz csatolták, a megye többségét pedig Kassa alá rendelték. (Molnár Endre szerk. 1935. 9-10., 13.) 1867-ben a kiegyezés ismét visszaállította a megyei igazgatást. Az 1881. évi LXIV te. azonban Tornát újra, s most már tartósan Abaújhoz kapcsolta, mint az egyesült vármegye 5. járását. Ezentúl a tájnevet a tornai járás neve őrizte. Ez a járás azonban nem fedte teljesen a korábbi vármegye területét. Nyugaton csonkult a Gömörhöz kapcsolt hét faluval, keleten pedig növekedett Abaúj megyétől hozzácsatolt falvakkal (Gagybátor, Jánok, Kány, Keresztéte, Krasznokvajda, Pamlény, Peder, Perecse, Szászfa). Ilyenformán a tornai járáshoz 1900-ban 45 község tartozott, s a járás polgári népessége 22 314 fő volt. (Magyar Statisztikai Közlemények, Új sorozat 1. kötet, 208-211. Bp. 1902.) 195